Éppen ezért az idei Szigetre (is) ajándékként tekintek ? több szempontból is. Ajándék, mert újságíróként ingyen léphettem be a fesztivál területére, élvezhettem a koncerteket, nézhettem a cirkuszi előadásokat, csodálhattam a színes programkavalkádot és örülhettem annak, hogy ebben az évben is megúsztam sárban dagonyázás nélkül. Ajándék azért is, mert jó társaságban tölthettem az időmet, hiszen kedves kollégák kísértek el a jubileumi bulira. És ajándék azért is, mert olyan zenekarokat, énekeseket fedezhettem fel magamnak, amelyeket/akiket eddig névről sem ismertem ? ezután viszont a Spotify-lejátszási listám élén szerepelnek.
Sokan írtak napi beszámolót augusztus 11-éről ? köztük kollégáim is ?, melyben dicsérték vagy lehúzták az est sztárfellépőjét, vagyis a Kasabian brit indie-zenekart, kellemes csalódásként meséltek a Mando Diao koncertjéről, az egekbe magasztalták Roy Pacit és Aretuska nevű zenekarát vagy a francia La Caravane Passe-t, és szép szavakkal illették Magyarország egyik legnépszerűbb együttesének ? miért???? ?, a Wellhellónak a koncertjét? (Ezekről a Kultúra.hu oldalán bőven lehet olvasni.)
Úgyhogy én most eltekintek a hagyományos napi írásról, maximum annyit jegyzek meg, hogy mint lelkes rajongó, természetesen idén sem hagytam ki a Quimby-koncertet, és a második-harmadik ? mikor mit engedett a tömeg ? sorban csápoltam a Sehol se talállak vagy a Leszek ma én a tiéd című számokra. És bár tényleg nagyon szeretem a zenekart: a klubkoncertjeik vagy a MOMKultban évente megrendezendő Varázszene-szeánszok sokkal közelebb állnak a szívemhez. Meghittebbek, családiasabbak: quimbysebbek.
Nos, inkább azt próbálom meg szavakba önteni, milyen Sziget-látogatónak lenni. Az apropó pedig az, hogy nemcsak a fesztivál ünnepel (kerek) évfordulót, hanem én is, ugyanis már ötödik éve ?szigeteltem?. Amikor utánaszámoltam, nem akartam elhinni, hogy így rohan az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy először lépdeltem a K-hídon, hogy először álltam a nagyszínpad előtt, hogy először éreztem: bármerre nézek, vidám fiatalokkal találkozom, és hogy először írtam Sziget-beszámolót. Az egyik kolléganőm mondta nekem pénteken: ?olyan, mintha hazaértem volna?. Én is ugyanezt éreztem, sőt visszagondolva mindig is ezt éreztem. A Szigetre jó megérkezni, jó ott lenni, és igen fájó elmenni ? mégha hullafáradt is az ember. Ezt a nagyon nehezen megfogalmazható érzést igyekszem a következőkben leírni ? kissé rendhagyó módon.
SZ = SZABADSÁG
Nem volt kérdés, hogy ehhez a betűhöz ezt a fogalmat társítom. Nem csak azért, mert a Szabadság Szigete! szlogen évek óta a fesztivál sajátja. Arra ugyanis, ami egy héten keresztül a Hajógyári-szigeten zajlik, tényleg illik ez a kifejezés. Hogy mire is gondolok? Nincsenek korlátok: úgy bulizhatsz, ahogy neked tetszik, azt tehetsz ? természetesen egészséges keretek között ?, amit csak szeretnél. Nem szól rád senki, ha esetleg hamisan énekled a kedvenc zenekarod legnagyobb slágerét, nem tesznek megjegyzést arra, ha leetted magad egy nutellás-banános palacsintával, nem néznek megvetően, ha melltartóban rohangálsz, vagy ha Pokémonnak öltözik egy csapat 40 éves. Mert itt tényleg mindent lehet!
I = IGÉNYESSÉG
Furcsának tűnhet, hogy fesztivál esetében használom ezt a szót. Pedig nagyon is illik a magyar gigarendezvényre. Hogy ez miben nyilvánul meg? Elsősorban a programkínálatban. Attól tekintsünk el, hogy minden évben világsztárok lépnek fel a Sziget különböző színpadain, országokon, sőt kontinenseken átívelően. Ez is nagy szó, persze, de én most a kiegészítő programokra és a szolgáltatásokra gondolok. Cirkuszi produkciók, operaelőadások, beszélgetések fontos és érdekes témákról, civil programok, művészeti foglalkozások, múzeumi bemutatók ? Sziget Beach a hűsölni vágyóknak, fodrászat, masszázs, nagyon széles étel- és italválaszték, fesztiválokhoz képest magas színvonalú higiénia? És még hosszan folytathatnám a sort, amely megmutatja: fesztiválozni igenis lehetséges kulturált emberek módjára.
G = GARDEDÁM
Tudom, első olvasatra bizarrnak tetszik ez a szó ide. Szerintem is az, bevallom. Ám mivel a biztonság nem G-vel kezdődik, keresnem kellett egy olyan kifejezést, amely valamelyest ? az én értelmezésemben ? ugyanezt próbálj fedni. Mit is jelent a gardedám? A szótár szerint: hölgykísérő; idősebb nő, aki régen ?jó házból való? fiatal lányokat társaságba, bálba, nyilvános helyre elkísért, és ott felügyelt rájuk. Nos, a Sziget számomra egy ilyen hölgy. A Szigetre ugyanis nem félek egyedül kimenni ? volt már rá példa ?, nem félek társaság nélkül ugrálni egy koncerten, nem félek sötétben segítséget kérni egy fesztiválozótól, nem félek a ? kicsit?, nem, inkább nagyon ? ittas, külföldi fiataloktól. Vagyis: nem érzem, hogy bármitől is tartanom kellene. Pátoszosan hangzik, és lehet, hogy az élet meg is cáfolja majd e mondataimat, de biztonságban gondolom magam. Egy olyan hölgy a Sziget, aki figyel rám, bármi történjék ? még akkor is, ha hallani tolvajokról, drogdílerekről a hírekben. Ezer kamera, őr, segítő, lifeguard, mentős gondoskodik ? jé, ez is jó lett volna G betűs szónak :) ? arról, hogy jól és biztonságban tudjam magam.
E = ENERGIA
Összefoglalóan talán így írhatnám le, mi is árad az egész fesztiválból. Pezsgés, nyüzsgés, vibrálás, színek, vidámság, életerő, öröm. Sok ? tágabb értelemben vett ? szinonimát mondhatnék arra az érzésre, amely minden koncertet, minden programot körbeleng. Voltam fáradt, számtalanszor az elmúlt öt év ?szigetelései? alatt, egy viszont biztos: egyszer sem találtam unalmasnak, punnyadtnak, lehangolónak, üresnek és élettelennek. Mindig felfedeztem valami újat, valami magával ragadót, akár egy addig számomra ismeretlen előadót, akár egy új programot, akár egy különleges ételt, egy kedves idegent vagy csak egy új oldalamat, amelyet azóta is nagyon szeretek.
T = TOLERANCIA
Biztos vagyok benne, hogy temérdek kifejezést lehetne még mondani T-vel, amely illene a fesztiválra. Én mégis úgy gondolom, ez a megfelelő és a legfontosabb. Itt valóban az lehetsz, aki csak szeretnél lenni. Némileg összefügg a szabadsággal ? milyen szép keretes befejezést sikerült adnom a cikknek anélkül, hogy szándékomban állt volna! ?, ám azt hiszem, muszáj külön is kiemelnem a toleranciát. A Szigeten ugyanis senkit sem zavar, ha más vagy ? akár szexuális beállítottság vagy bőrszín okán, akár azért, mert valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal rendelkezel. Vagy egyszerűen azért, mert lila a hajad, mert tele vagy tetoválással, mert olyan helyen van piercinged, ahova nem is gondoltuk, hogy egyáltalán tenni lehet, vagy mert a zúzós metált és a romantikus popot egyaránt szereted? Csak az számít, hogy önmagad légy, és tudd: ki ott belépsz, egy együtt lélegző közösség tagjává válsz!
Kedves Olvasó! Ugye jövőre veled is találkozom a fesztiválon? :)
Szíjjártó Anita
Fotó: Csákvári Zsigmond
