Ha kényelmesen akarunk elférni, már az első nap ki lehetne tenni a megtelt táblát, a kempingben, lakókocsikkal és sátrakkal letáboroztak egy hétre a magyarok, és kicsit többen a külföldiek is. Először látok olyan feliratot egy zuhanyozón, hogy Only for Italians, na akkor itt lehet leskelődni, csak olaszok fürdetik a habtestüket. Egy másik, érdekes mosdó található a délkeleti összekötő úton, az amúgy is szexista reklámjairól híres dezodorcég hordozható zuhanyozójában ötpercenként kigyúrt lányok és fiúk látványfürdenek.
A közönség meg a Nouvelle Vague-os énekesnőkben gyönyörködik a nagyszínpad előtt. Ezen a nyáron már másodjára játszik nálunk a francia, romantikus elektro-lounge slágermúzeum. A Balaton Soundot is meglepték a Depeche Mode Master and Serventjének, illetve a Dead Kennedys Too Drunk To Fuck című dalának szelídebb verziójával. Olyan igazán bájos az egész, amit az őket követő Ska-P zenekarról nem lehet elmondani, mert a katalán ska-punkerek inkább őrültek. Métereseket ugranak, pillanatok alatt cirkuszt csinálnak a színpadon és a végén még férfisztriptízt is láthatunk. Persze nem csak emiatt, hanem a kelta-reggae-metálos felhangok miatt is ilyen népszerű ez a zenekar. Legalább annyian vannak a nézőtéren, mint az éjszakai főműsorszám, a számomra eddig teljesen ismeretlen Lily Allen koncertje alatt.
Lily Allen |
Az először nálunk járt brit sztár a februárban megjelent It's Not Me It's You című albumának dalait vezette elő, és kicsit sutának tűnt eleinte az irdatlan magas sarkú cipőjében meg a farmer sortjában, ahogy fel-alá grasszál az óriás színpadon, de aztán belejött. Olyan igazi csajos, csevegős zenét csinál, háttérzenének kiváló, ezért végig is beszélgettem a koncert első felét, a másodikban meg, miután realizáltam, hogy a fő helyszínen nincsen többé magyar sztárzenekar, gyorsan áthúztam az MR2 színpadhoz, ahol előzőleg a 30y-nak kiabálta a közönség, hogy nagyszínpadra vele, és éppen akkor a Kispál és a Borz játszott a negyvenen túliaknak egy régi slágeregyveleget. Egy emberként ordított velük a tömeg. A nagyszínpadról lecsúszott csapat a mennybe ment, és jóval túljátszotta a hangoskodási időt. Érdekes, hogy nem tűntek fáradt öregembereknek ennyi fesztiválfellépés után.
Szokás szerint a Magic Mirror Sátor bulijában, Mr Optik lemezeire zártuk az első napot. Hiába kerestük az ódon tükrös sátrat, idén egy komplett cirkuszi sátor áll a helyén. Többen férnek el benne, és végül is a hangulat a fontos, az ugyanolyan felszabadult. Itt minden ismerős megfordul, Albert Györgyivel is hányszor összefutottunk, és milyen fura, hogy ez viszont többé már nem lehetséges. Persze azt sem hittem volna el, ha valaki előre mondja, hogy Soma Mama, huszonhat, félmeztelen, cowboynak látszó férfi és egy gyönyörű, nőnek öltözött fiú lesz a táncpartnerem. Nem is a saját hátamon mentem haza.