Kiss Imre, a könyv szerzője, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója a sajtó képviselőinek tartott tájékoztatón elmondta: az angol-magyar nyelvű kiadvány mindenkit szeretne megszólítani, aki szereti a szikvizet vagy ebben az iparágban dolgozik. A cél, hogy külföldön is megismerjék a szóda múltját, hogy lássák, mi minden van mögötte.
Az elmúlt 200 év szikvíztörténete egybeforr a magyar iparosság történetével, s a magyar történelem is gyönyörűen kirajzolódik mögötte - magyarázta Kiss Imre. Kiemelte: a könyv anyagát Bánffi István szegedi szikvízkészítő gyűjteménye alapozta meg. Bánffi István arról mesélt: a szikvízkészítés az 1800-as évek harmadik legnagyobb iparága volt, 4500-5000 szikvízkészítő dolgozott. Hogy ennek emléket állíthasson, Szegeden a Víztorony alsó szintjén létrehozta a szikvíz történetét bemutató állandó kiállítást, ezen egyebek mellett 120 különböző szódásüveget láthat a közönség, valamint különböző szifonfejeket.
A fröccs fogyasztásának kultúráját fönn kell tartani - adott hangot véleményének Deák László, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület elnöke. Sajnálatát fejezte ki, hogy eltűntek a gyönyörű gépek, formák; a csepp, gömb és egyéb alakú, különféle színű üvegek már csak képeken, könyvben, múzeumban láthatók.
A több mint 100 oldalas könyvben a szódavíz-előállító készülék rajza, Jedlik Ányos saját kezű terve, szabadalmak műszaki rajzai, különböző színű és formájú szódasüveget ábrázoló fotográfiák, a szódaivás örömeit bemutató plakátok mellett megtekinthetők képek a szállításról, szamaras fogatról és egyéb járművekről. Az érdeklődők megtekinthetik, miként ábrázolják a szódaivás "rítusát" a képeslapok, festők, grafikusok.
A tanulmány a feltalálástól kezdve a gyártás folyamatát, gépeket, a termék megjelenési formáit is bemutatja. Az érdeklődő olvashat a szikvízipar történetéről, múltjáról és jelenéről, a forgalmazás egykori "szódás!" felkiáltásától kezdve a mai szokásokig. Izgalmas, mi mindenre használható a szóda az iváson kívül, de régi fotók még ezt is illusztrálják. Végül néhány "fröccsváltozatot" ajánl a szerző az olvasó figyelmébe: a többi között a matróz-, a postás-, a sóher- és a góréfröccsöt.
