Szilárd Klára 1921-ben született Budapesten, ahol olyan mesterek szabadiskoláiban tanult, mint Jaschik Álmos, Gallé Tibor, Istókovits Kálmán, Koffán Károly és Bernáth Aurél. Majd 1944-ben külföldre menekült, és diplomát szerzett az École des Beaux-Artson, Genfben. Férjével 1951-ben Izraelbe költözött, élt Tel-Avivban, Ramat Ganban és huszonhat évig Jaffán. Ravennai tanulmányútja során, 1955-ben freskó- és üvegfestészetet tanult az Accademia di Belle Artin, melyet felhasználva Izrael tizennégy zsinagógájának tervezett ólmozott színes üvegablakokat. Grafikai és szobrászati munkássága is jelentős, 1986 óta készít hegesztett vasszobrokat. Párizsban 1991 és 2001 között lakást és műtermet tartott fenn, majd 1993-ban visszatelepült Magyarországra, nyaranként szentendrei műtermében dolgozik, ahol nagyméretű plasztikáiból szoborparkot hozott létre. Olajképeiben és akvarelljeiben a város számos részletét megörökítette.
Munkássága során tagja lett az Izraeli Festők és Szobrászok Egyesületének, a jaffai művészkolóniának és az Ein Hod-i művészfalunak, itthon a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Szobrászok Társaságának és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Élete során csaknem hetven önálló kiállítása volt Izraelben, Magyarországon és Európa nagyvárosaiban (Párizs, Róma, Bázel, Genf, London). Munkáit több közgyűjteményben és magángyűjteményben őrzik külföldön és itthon. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el Izraelben, Brazíliában és Svájcban. A művész 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült.
?Nem egyszerű Szentendréhez közelíteni és festőként megismerni ? így kezdi vallomását a várossal való kapcsolatáról Szilárd Klára festőművész. [?] Amilyen nehéz, összetett, olyan vonzó a feladat, a lehetőség megragadni valamit Szentendre hangulatából, megörökíteni motívumait, vagy éppen, inkább e motívumokon keresztül mondani el valamit önmagunkról. Különösen olyan művész számára, aki, mint Szilárd Klára, munkássága különböző periódusaiban újra és újra visszatért a látványhoz, az inspiráló tájélményhez vagy városképhez. [?]
A legtöbb kompozíciót igen erős absztrakció, a látvány erőteljes átírása, tömörítése jellemzi, olyannyira, hogy művek egy részén a városra csak hangulatok, színegyüttesek emlékeztetnek, és a kompozíció egésze a korábbi évek elvont műveivel kerül szoros rokonságba. Valójában ez jellemzi az összeállítást elindító művek néhányát is, hiszen távolból, a magasból ábrázolják Szentendrét, Szilárd Klára pismányi házának a kertjében festette őket, ahonnan kiváló rálátás kínálkozik Szentendre óvárosára. Innen letekintve a legkülönbözőbb kivágásokban ábrázolja az épületek együttesét. Azután mind közelebb jut a városhoz, kiemel különböző részleteket, házcsoportokat, utca-, térrészleteket, mígnem eljut a jellegzetes barokk kapukhoz, azok díszeihez, a faragott, kovácsoltvasból készített jellegzetes motívumokhoz. Akvarell és gouache után már olajjal dolgozik, kiemel, pontosan körülír egyes részleteket, mégsem választja el őket környezetüktől, hagyja az egészet érvényesülni.[?]?
/P.Szabó Ernő/
