Szilvitzky Margit: A négyzet megtalálása
A 2018-ban elhunyt Szilvitzky Margit (1931–2018) neve összeforrt a magyar textilművészet hazai és nemzetközi áttörésével és hetvenes évekbeli hőskorával. Az ezen a területen működő alkotók a textilre elsődleges, autonóm médiumként tekintettek, és az iparművészettől való függetlenedéssel párhuzamosan a nemzetközi képzőművészeti diskurzus aktuális kérdéseivel foglalkoztak.
Az acb Attachmentben megrendezett A négyzet megtalálása című kiállítás az alkotó hetvenes években készült textilműveiből, illetve kollázsaiból mutat be egy válogatást. Viselettörténeti, népművészeti és neoszecessziós ihletésű korai alkotói szakasza után Szilvitzky a hetvenes évek második felében fordult a fehér vásznak felé. Egyúttal – egyéb geometriai alapformák mellett – rátalált a négyzetre mint a malevicsi „tiszta formára”. Ezt támasztja alá A négyzet megtalálása (1975) című, programadó folyamatműve is.
„A textilanyag egyik legegyszerűbb alakítási módja a hajtogatás. Ennek a cselekvésnek határozott formai következménye, éle, nyoma marad, s mint ilyen, elemi módon világít rá a térben formálódás enteriőr, exteriőr, téri viszonyhelyzeteire. A vásznak hajtogatása során találtam rá a geometrikus formációkra, az egybevágóság, a szimmetria, az ismétlődés összefüggéseire, amelyek gyakran a természeti formálódás törvényeivel is rokonságot mutatnak” – írta a művész 1979-ben.
A kiállításhoz kapcsolódva az acb ResearchLab – a magyar kísérleti textilművészet kiállításával, kutatásával foglalkozó tevékenységének újabb állomásaként – Szilvitzky Margit 1968 és 1988 közötti alkotói periódusával foglalkozó kiadványt jelentetett meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Eperjesi Ágnes: Pont fordítva
A Pont fordítva Eperjesi Ágnes első egyéni kiállítása a galériában. Az itt bemutatott színes fotogramsorozatokat 2013 óta készíti, folytatva a fotográfia és a színek összefüggéseire épülő korábbi műveit.
Eperjesi számára a fotogram különösen fontos médium. A „közvetlen lenyomat” művészetben betöltött paradigmatikus szerepét a fényre is kiterjeszti, a fotogramon a fény érintése sötétedést eredményez, a fény hiánya pedig pozitív formaként jelenik meg – ráadásul nemcsak a tónusok, hanem a színek is a maguk komplementereit adják a folyamat végén: tehát minden pont fordítva látszik a megszokotthoz képest, így téve próbára hétköznapi tapasztalatainkat. Erre utal a kiállítás címe.
Eperjesi Ágnes 2013-ban kezdett kísérletezni azzal, hogy a színes, fényérzékeny anyagot önmagába hajtja vissza, így a képeken egyszerre rögzül egy színjelenség és képződik le ugyanennek a jelenségnek a térbelisége, torzulása és egyben változékonysága, átmenetisége is. Ahogy azt korábban ő maga megfogalmazta, az apró változások összegződéseiből kialakuló nagyobb változások természete, a fordulópontokban rejlő lehetőségek és mindezek lenyomatként való rögzítése érdekli. Azok a helyzetek foglalkoztatják, amelyeket képesek vagyunk változás közben, a maguk átmenetiségében megfigyelni – különösen azok, amelyek az átmenetek, változások közben saját magukra is képesek reflektálni.
Az acb Galéria 2019 óta dolgozik együtt Eperjesi Ágnessel. Ebben az évben jelent meg korai fotográfiai munkáit (1986–1999) bemutató kötet az acb ResearchLab kiadásában.
Nyitókép: Szilvitzky Margit Papírhajtogatás című művének részlete. Képek forrása: acb Galéria
