Balla Gabriella művészettörténész a megnyitó előtti bemutatón elmondta: a múzeum gyűjteményéből összeállított kiállítás anyaga a két művész-üveggyáros, az amerikai Louis Comfort Tiffany (1848-1933) és a francia Emile Gallé (1846-1904)remekművei köré szerveződik.
A Tiffany és Gallé - a szecesszió üvegművészete című tárlaton látható az Iparművészeti Múzeum csaknem 60 darabos Tiffany-gyűjteménye, a hosszú ideje csak részleteiben bemutatott, 42 alkotásból álló Gallé-gyűjtemény, valamint a Gallé által alapított Nancy-i iskola művészeinek, elsősorban a Daum fivéreknek több munkája. A bemutatón magyar művészek 26 alkotása is szerepel.
A művek között opálosan csillogó, zománcozott, szivárványosan fénylő és formatervezett kelyhek, dísztálak, vázák, üvegmozaikok, piperetárgyak egyaránt megtalálhatóak. A kollekció összeállításakor kiemelt szempont volt a japán motívumok bemutatása is. Az üvegtárgyakat több, növényeket és állatokat mintázó motívum (nárcisz, krizantém, orchidea, pillangó, páva, sáska) díszíti. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, november 18-ig látható tárlat egyik különlegessége az a Gallé-váza, amelyen Victor Hugo verse olvasható.
Balla Gabriella elmondta, hogy szeptemberben, a múzeum gyűjteményének ékes darabjait felvonultató sorozat következő eseményén ritka oszmán-török szőnyegeket tekinthet meg a közönség. Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára a megnyitón arról szólt: a kiállításon látható kincsek is bizonyítják, hogy világszínvonalú a múzeum gyűjteménye. Az ünnepségen köszöntőt mondott April H. Foley, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, és Philippe Zeller, Franciaország magyarországi nagykövete is.
Az üvegtárgyak ritka seregszemléjét csütörtöktől tekintheti meg a nagyközönség az Iparművészeti Múzeumban.
A 19. század utolsó évtizedében az üvegművesek hátat fordítottak a korábbi évtizedek nehézkes és túldíszített üvegmetszési technikáinak, inkább egyedi tervezésű, kis szériás, kézzel készült darabokat kezdtek gyártani a legjobb tervezők és mesterek segítségével. A hosszú ideje stagnáló üveggyártásba óriási kreativitást és mesterségbeli tudást vittek: a könnyen formálható, képlékeny anyagban rejlő lehetőségek színes, elbűvölő remekművekben öltöttek testet. A szecesszió üvegtárgyai a használhatóság és hasznosság talajáról magasabb régióba léptek: a tárgyak formájában és díszítésében is megnyilvánuló esztétikum világába.
Emellett nem hanyagolták el a technológiai fejlődés kereskedelmi oldalát sem: a tömegtermelésben is ipari technikákat kezdtek el alkalmazni - például a savval marást -, s ezzel az egyedi darabokhoz hasonló hatást értek el. A technikai újításoknak köszönhetően a díszítésben megjelentek a - Galléra jellemző - növényi- és állati motívumokkal, olykor tájképekkel díszített csiszolt és maratott réteges üvegek, Tiffany irizáló-lüszteres üvegei, valamint más mesterek repesztett, rétegek közt aranyfóliával díszített díszvázái.
Louis Comfort Tiffany, a híres amerikai ékszerész fia Párizsban tanult festészetet, majd dísztárgytervezést, s hazatérve, 1879-ben alapította meg a Louis C. Tiffany & Associated Artists nevű társaságot, amely elsősorban enteriőröket tervezett és kivitelezett, üveggel csak mellékesen foglalkozott. Ám amikor Tiffany kiállította első üvegmunkáit, olyan elragadtatott érdeklődés fogadta azokat, hogy a siker hatására 1885-ben megalapította első üveggyárát, a Tiffany Glass Co.-t.
Egy ismert párizsi műkereskedő, Siegfried Bing amerikai útjáról hazatérve, Tiffany munkáiból is rendelt az "Art Nouveau" nevet viselő üzlete számára, ezzel Franciaországban is divatba hozta az amerikai művészt, aki az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, s a becsületrenddel is kitüntették. Tárgyai hamarosan elterjedtek egész Európában. A múzeum 11 korai Tiffany-üvegének egy részét az 1898-ban megrendezett "A modern művészet" című kiállítását követően vásárolta meg, míg további 32 darab 1953-ban került az Iparművészeti Múzeumhoz Dr. Fettick Ottó magángyűjtő ajándékaként.
Tiffany művei között különleges helyet tölt be a "Láva" üvegtípus: megdermedt, aranyosan izzó lávafolyamot megidéző üvegtárgyak variációi. A másik meghatározó üvegtípus a "Páva": tompított, lágy irizálással az üvegtárgyakon a pávatoll szín- és fényhatásait jeleníti meg, ugyanakkor a művész madárhoz köthető szimbólumokat is alkalmazott. Hajszálvékony króm-aventurin szálakat láthatunk a kobaltkék üvegben, amelyek különböző megvilágításban más- és másképp csillannak meg.
Tiffany többféle üveggyártási technológiával kísérletezett, és 1880-ban szabadalmaztatta egyedülálló irizáló ún. "Favrile " üvegét (jelentése: kézzel készült). A mostani tárlat a Tiffany-üveggyárban készült látványos, dús aranyfényben csillogó vagy szivárványosan fénylő, gazdag formavilágú Favrile díszüvegeket mutatja be: talpas tálkákat, virágszálakat, palackokat és vázákat - pávatoll mintázatából stilizált díszítményekkel -, s a "láva" vázát, melynek felülete a megdermedő olvadt, izzó kőzetfolyam látványát idézi.
Mindegyikük egyedi példány, melyeket eleve műalkotásnak szántak és keresett ritkaságoknak számítanak a leghíresebb műtárgy aukciókon. Az üvegeken kívül egy kétféle réz berakásával díszített, különlegesen megmunkált tizenhárom darabos ezüst Tiffany-piperekészletet - tükörrel, gyertya- és gyufatartóval, illatszeres palackocskákkal, tálkákkal, cipőkanállal és kamásli-gombolóval - , valamint egy bronz és színezett üveglapokból készült díszdobozt is tartogat a kiállítás.
Tiffany számára színes opalizáló üvegmozaikból készült lámpái hozták a legnagyobb sikert és ismertséget. A kizárólag kézzel készült lámpák igen változatosak: van köztük többkarú liliomlámpa, harang formájú, üvegszirmokkal díszített, pipacs alakú vagy szitakötőlámpa. Rendkívül drága darabok: a legmagasabb árat egy ritka "bazsarózsás" lámpa érte el: egy aukción 3 millió fontot fizettek érte. Noha a kiállításnak nem témája, az mégis bemutat egy tűzaranyozott bronz talapzatú lámpát, melynek búráját Tiffany-üveggel készítette a Duffner and Kimberly társaság.
Ez a lámpatípus vált divatossá szerte a világon. A Tiffany gyár később Favrile üveglapokat is forgalmazott - közel ötezer változatos színű és textúrájú üvegfélét -, amelyekből kisebb műhelyek készítették az ún. "Tiffany-lámpákat".
A szecessziós üvegművészet másik meghatározó egyénisége botanikát, történelmet és művészettörténetet tanult, majd 1867-ben saját üveggyárat alapított a kelet-franciaországi Nancy-ban. Alig tíz év múlva óriási sikert aratott az 1889-es párizsi világkiállításon. 1901-ben megalapította a Nancy-i iskolát, melynek tagjai az új üvegművészeti stílust művelték. Botanikai tanulmányai műveire is hatással voltak: üvegeiben a virágok és rovarok - szitakötők, lepkék, molyok, hangyák, bogarak - mindenféle alakban megtalálhatók.
Az Iparművészeti Múzeum Gallé-gyűjteményében is a növénymotívumokkal díszített üvegek vannak többségben. A növénymotívumok rendszerint szimbolikus tartalmat is kaptak. Gallé költői címeket is adott üveg-ciklusainak: " Beszélő üvegek", Üvegbe zárt versek", "Fekete vázák", " A bánat vázái". Tárgyain nemegyszer verssorokat is üvegbe csiszolt. Gallé-re nagy hatással volt a japán művészet is, és az üveggyártásban meghonosította a "japonizáló" stílust: a mostani kiállítás is bemutat néhány japán lakk, kerámia tárgyat, valamint fametszetet a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből.
A kiállításon bemutatott valamennyi tárgy üvegtechnikai bravúr. Gallé virtuóz technikával - csiszolással, maratással - munkálta meg a színtelen és színes üvegrétegeket. A rétegek közé leheletvékony arany- és ezüstfóliákat illesztett, melyeket a forró, táguló üveg szaggatott parányi csillogó foszlányokká. A cameo-üveget egy sor ősi módszerrel kombinálta, például üvegzománccal, formába öntéssel, intarziával. Gallé műveiben egyébként különleges szerep jut a fénynek is: egyazon tárgy ráeső, illetve rajta áteső fényben szinte teljesen átalakul. Gallé főként többrétegű üvegekkel dolgozott oly módon, hogy a különféle színű rétegeket visszacsiszolta, vagy fluórsavval maratta. A fényes és matt felületek váltakozása, valamint a plaszticitás fontos szerepet kapott műveiben. Ez a technológiai eljárás az ókori gemmák készítéséhez hasonló.
A kiállítás bemutatja a Nancy-i iskola olyan mestereinek műveit is, mint a Daum-fivérek csiszolással és maratással megmunkált, zománcfestéssel továbbdíszített réteges üvegeit. Ezzel az eljárással a tájképekkel borított vázák felületét szinte térhatásúvá tették. Szerepelnek továbbá Ernest Baptiste Léveillé, Christopher Dresser, Eugene Michel, Camille Tutré de Varreux - "De Vez", Auguste-Jean-Francois Legras, Gabriel Argy-Rousseau, René Lalique, valamint Emil Rudolf Weiss munkái is.
Egy magyar tudós, Pantocsek Valentin Leó (1812-1893) nevéhez kötődik a színváltó (irizáló) lüszteres technika, amelyet Pantocsek a magyarországi zlatnói manufaktúrán kísérletezett ki. Kutatásait az ásatásokból előkerült római kori üvegek föld-sók okozta elváltozása - gyöngyházfénye - inspirálta. A kiállítás válogatást mutat be az 1860-as években készült, többnyire antik formákat követő, irizáló felületű üvegei közül, amelyek a színjátszó bevonatok úttörő példái.
Sovánka István (1855-1944) munkáit - használati- és díszüvegeit - a Schreiber-gyár és Giergl-műhely után a kor legfejlettebb magyarországi üveggyárában, a zay-ugróczi üveggyárban készítette el - Gallé réteges üvegeihez hasonlóan - az irizálást is alkalmazva. A kiállítás bemutatja Sovánka István franciás, virágos vázáit, a Rippl-Rónai József által gróf Andrássy Tivadar ebédlőjéhez tervezett színtelen, tojáshéj vékonyságú üvegtárgyakat és Róth Miksa Tiffany-üvegekből komponált üvegablakait is. A kiállítás két kortárs magyar művész, Smetana Ágnes és Horváth Márton műveivel zárul.
A kiállítás 2007. március 22 és november 18. között tekinthető meg.
