Moholy-Nagy László Fény-tér-modulátora az egyik fő attrakciója a Ludwig Múzeum Bauhaus100. Program a mának – Kortárs nézőpontok című kiállításának. De nemcsak ez az egyetlen meglepetés ebben a válogatásban: a tárlaton szerepel többek között egy relikviagyűjtemény is, amelynek egy részét korábban még soha sehol nem mutattak be.
Szórakoztató, reflexív és nagyon friss ez a kiállítás. Külön öröm, hogy nem a Bauhaus történetét szeretné bemutatni, hanem azokra a ma is jelenlevő, jellegzetes művészeti pozíciókra koncentrál, amelyek alapján pontosan felismerhetők a mozgalom legfőbb mozgatórugói.
Ötletes megoldás az is, hogy a kiállításon egymás mellett szerepelnek a különféle típusú tárgyak és tárgyegyüttesek, azokat nem kategóriánként csoportosították, ezáltal jobban érhető a Bauhaus egyik legfontosabb törekvése: az, hogy megpróbálta ledönteni a falakat az egyedileg megalkotott műalkotás és a sorozatgyártott termékek, valamint a képzőművészet, az iparművészet és az építészet között.
A rendezés kulcsszavak szerint válogatta össze a bemutatott munkákat. Az egyes szekciókban szereplő művek sok esetben egy másik blokkon belül is értelmezhetők, így nincs is éles határ az egyes részek között, a kurátorok ezzel is érzékeltetni tudták a Bauhaus különböző ágainak szoros összefüggéseit.
A két, központi termet szokás szerint uralják a nagy táblaképek, itt van például Jovanovics Tamás három festménye, amelyek a fekete és a fehér háttérfelület felfestett színekre kifejtett hatását vizsgálja, vagy Losonczi István két munkája az Inverzív ablakok sorozatból. Azonban már itt, rögtön a kiállítás elején felpörgetik az eseményeket a kurátorok és elég sok olyan munkát helyeznek ebbe a térbe, ami a látogatót megállásra készteti. A Fény címet viselő blokk központi attrakciója Moholyi-Nagy László Fekete-fehér-szürke című munkája, amelyen a Fény-tér-modulátor szerkezet eredeti működési mechanizmusát figyelhetjük meg.
Remek, hogy ennek néhány parafrázisa is felbukkan a kiállításban: ott van Freya Björg Olafson HYPER_ című munkája, amely a Fény-tér-modulátor művészi továbbgondolása. Szintén a fénnyel kísérletezik Cseke Szilárd fény és kinetikus effektusokat felhasználó Jó pásztora, amely az első nagy terem közepében található, négykerekű kocsin elhelyezett pingponglabdákat terelő játékos szerkezet. A labdákat irányító kerítés CD-lemezekből összeállított oldala, a neoncső világítás, valamint a gyűrt ezüst sztaniolpapír izgalmas fényhatásokat hoz létre a labdák körbehaladása során.
Innen továbbhaladva elsőként feltűnik, hogy a Szín elnevezésű szekcióban milyen remekül passzolnak egymáshoz a már említett Losonczi István-munkák és Gál András három, csak egyfajta színt tartalmazó, Cím nélküli üres vásznai. Azonban mielőtt túlságosan beszippantanának minket ezek a hiányt felmutató alkotások, tekintetünket újabb érdekességek vonják magukra.
Nemcsics Antal a harmóniaküszöbökre épülő Coloroid színrendszer összefüggéseit felmutató munkái egészen lázba hoznak. A Colorium című munka e színrendszer szimbóluma: az acél vázon szereplő gömbök viszonya a színrendszer törvényszerűségeit szemlélteti. A Színország Kapuja című, 100 darab villany-motorral működtetett mobil, ami a 42. Nemzetközi Velencei Képzőművészeti Biennále központi kiállításán is szerepelt. Távolról szemlélve négyzet alakú elemeket látunk, amelyek egyes cikkelyei különféle színre vannak festve, azonban ha közelebb megyünk, akkor a mozgásérzékelő bekapcsolja a szerkezetet, ezek a négyzetek forogni kezdenek és színes körökké alakulnak a szemünk előtt.
A kiállítás Forma szekciójában olyan művek szerepelnek, amelyek a plasztika és a képzőművészet határán egyensúlyozva kísérleteznek a geometrikus, leegyszerűsített alakzatok kompozíciós lehetőségeivel. Több szék is szerepel a kiállításon, amelyek ezt a bútordarabot mint emblematikus formát írják át. Jó ötlet volt kiállítani Csiky Tibor Rietveld-szék másolatát, azonban Gyurisits Konrád beton hintaszéke még talán annál is izgalmasabb, hiszen ezzel a formával megtalálta, hogy az egyébként rideg és merev anyagot hogyan tudja mozgásba hozni és rugalmassá tenni.
Külön terem foglalkozik a Bauhaus színházzal. A figurát alapvető geometriai formákra redukáló schlemmeri színház különös jelmezei Bárdy Margit munkáiban elevenednek meg, de nagyon jó, hogy ebben a térben szerepel Moholy-Nagy László totális színházának terve is.
Szintén saját termet kapott Molnár Farkas vörös kockaház-terve is, amely a Bauhaus formakultúra építészeti esszenciájaként értelmezhető. A vörösre festett terem teljesen a részeire szedi ezt a tervet, a Sógor Ákos készítette méretarányos maketten annak minden részletét megszemlélhetjük, sőt, az alkotó animációján elemeire hullva is megjelenik, így a ház legbelsőbb titkaiba is beavatást nyerünk.
A Jövőépítés/játékok blokkot a Gruppo Tökmag által készített Bővített Tangram konfigurációk című falfestése uralja: a fehér falra sorba festett statikus, arctalan, bábszerű alakok teszik izgalmassá ezt a teret. Itt tekinthetjük meg továbbá a legjellemzőbb Bauhaus-játékokat, sőt ki is próbálhatunk néhány, az eredeti alapelvek szerint készült modern játékot, például egy játékkártyát.
Az Előtanulmányok blokk kísérletező munkákat vonultat fel. Temesi Apol Hulladék báránya például az ipari textilhulladék újrahasznosítását vizsgálja, Sápi Márton acél Möbiusa pedig a térbeli forma redukciójával a tömeg és forma viszonyát jeleníti meg.
Azért is jó ez a kiállítás, mert anélkül, hogy túl komoly lenne és ránk zúdítana rengeteg információt, mégis vissza tudja adni a Bauhaus legfontosabb törekvéseit, és nagyszerűen megismertet minket a mozgalom szellemiségével. És ugyan nem történeti a tárlat, azonban mint kiállítás a kiállításban szerepel egy szűk folyosó a térben, ahol egy páratlan relikviagyűjteményt tekinthetünk meg.
Itt szerepelnek például Molnár Farkas társasháztervei, korabeli fotók, eredeti Bauhaus-könyvek, levelezések és dokumentumok, olyan anyagok, amelyek egy része ezen a kiállításon látható először. A válogatásban olyan ikonikussá vált tárgyak is szerepelnek, például kilincsek, jénai teáskannák, amelyeket már évek óta replikaként gyártanak és designboltokban árusítanak, de még másolatként is fel tudják idézni a Bauhaus eszméjét.
