Mi a közös egy 18. századi rokokó székben, egy modern üvegplasztikában és egy feltűnően élethű dísztányérban, amelyen csigák és bogarak másznak? Az, hogy mindegyik zöld színű. Rendhagyó kiállítással várja a látogatókat az Iparművészeti Múzeum. A hagyományoktól eltérően nem stílus, típus vagy korszak szerint rendezték össze a műtárgyakat, hanem ennél sokkal egyszerűbb elv: a színük alapján.
A kiállítás három teremből: zöld, kék és vörös kiállítótérből áll. Ez a három szín fordult elő ugyanis a leggyakrabban a múzeum gyűjteményében, de a fényerő összeadásán alapuló úgynevezett additív színkeverésnek is ezek az alapszínei. (Minden digitális képmegjelenítő eszköz ezzel a technikával ? RGB: red, green blue színskálával ? dolgozik.) A kiállítás alkotói új szemszögből akarták bemutatni az iparművészeti alkotásokat, és ez sikerült is nekik. Bebizonyították, hogy tökéletesen megférnek egymás mellett a különböző korokból származó, a legkülönbözőbb funkciókat ellátó tárgyak. (Az összes kiállított tárgy a múzeum saját gyűjteményéből származik.)
A kiállítás négy részből áll. Mielőtt a látogató a konkrét kiállítótérbe érne, egy úgynevezett ?SzínTükör? felméri, hogy milyen színű ruhákat hord éppen az adott látogató, színskálát készít róla, majd hozzárendeli azt a műtárgyat, amelynek színei leginkább hasonlítanak hozzá. Az eredményt e-mailben el is küldhetjük magunknak.
Ezután következik a három színre épülő három szoba. A termek leginkább a főúri paloták szalonjainak hangulatát idézik, hiszen ott volt divat egy egész szalont egyetlen meghatározó szín alapján berendezni. A falakon drapériák, a vitrinekben ritka porcelánok vagy épp zöldesen foszforeszkáló gyógyszeres üvegek UV-fényben. Egy kék ruha mellett kék ruhás porcelánplasztika. Vörös miseruha, korallékszerek. Az adott szín minden árnyalata és különlegessége.
Az iparművészet sajátossága, hogy a mindennapi életünk része. Hiszen székre, ruhára, edényekre minden embernek szüksége van. Jó tudni, hogy a széket, amelyen nap mint nap ül az ember, 2002-ben tervezték és szintén műalkotásnak minősül, habár rengeteg helyen megtalálható.
A kiállítás március 31. és szeptember 4. között látogatható.
Liska Enikő
Fotók: Iparművészeti Múzeum
