Képregényhősök lettek a magyar rock ikonjai: megjelent a Magyar rocktörténet második része, azaz a ’80-as és ’90-es évek hazai rockéletét bemutató képregény. Milyen volt a korszak hangulata? Hogy készült a kiadvány? Kiket volt a legkönnyebb megrajzolni?
A képregény egy olyan kreatív formátum, amely sajátos vizuális nyelvével a fiatalokat is könnyebben megfogja az enciklopédiaszerű közlés helyett. Ezért is készült ilyen formában a Magyar rocktörténet kiadvány, amelynek frissen megjelent második része a rendszerváltás előtti és utáni évtized hazai rockéletét mutatja be. Az azonosulást segíti, hogy a korszak ikonikus arcai közül sokan a mai napig aktívak.
Kántor Mihály színes-szagos történetét a magyar gitárzene „felnőttkoráról” Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták meg, akik az idén elhunyt Futaki Attila kreatív koncepcióját követve dolgoztak. A munkát alapos kutatómunka előzte meg, hogy a fantáziadús sztori hitelesen illeszkedjen a korabeli miliőhöz.
A végeredmény a zenészek tetszését is elnyerte, a Magyar Zene Házában tartott sajtótájékoztatón beindult a nosztalgia.
„Csodálatos idők voltak. Nem számított, hogy hétvége van vagy hétköznap. Elmentünk otthonról, és negyven nap múlva jöttünk vissza” – emlékezett Kalapács József, a heavy metal úttörője.
„Egy igazán alternatív korszakról beszélünk, amiben összecsapott a hatalom és a zene. Nagyon nagyra nőtt az egész, már nem lehetett minden hajtást levágni, nem lehetett mindenkit lefojtani. Azért is jó ez a könyv, mert erre is rálátunk” – jegyezte meg a szintén zenész Hegyi György.
Videónkban az alkotók és a képregényben megjelenő zenészek is mesélnek a korszak jellegzetességeiről és a kiadvány megszületéséről.
A Magyar rocktörténet – ’80 ’90 a Képes Krónikák Kiadó gondozásában, a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával jelent meg.
