Színes zenei világból építkezünk

A Dalok és titkos mesék egy intim világot sugall. Mitől lesz más ez a produkció, mint az előző fellépései?

A koncertszínházi műfaj teljesen új számomra. Az elképzeléssel Meskó Zsolt (rendező, Ram Colosseum ? a szerk.) keresett fel, az ő ötlete volt, hogy hozzunk össze egy prózával vegyített koncertet, ahol elmesélem, és dalokon keresztül mutatom meg, hogyan hatott rám az a rendkívül intenzív zenei közeg, ahonnan származom, milyen dalokon nevelkedtem, hogyan alakult a zenei világom a Vuk, majd az X-Faktor óta. Tulajdonképpen a zenén keresztül ismerhet meg a közönség: sokféle műfajú és dinamikájú melódiákból épül fel a produkció, melynek végéhez közeledve a saját dalaimat adom elő, sőt még édesapámmal (Wolf Péter, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző ? a szerk.) is színpadra lépek.

A történetemet Meskó Zsolt írta meg színdarabszerűen ? a prózai elemeket színészek interpretációjában hallhatja majd a közönség a dalok között. A cél, hogy megmutassam, mennyire gazdag, színes az a zenei világ, amelyből építkezhet egy ember.

A dalokat illetően elég széles lesz tehát a merítés. Milyen stílusokra számíthat pontosan a közönség?

Az, hogy ennyire különböző műfajú, stílusú zenéket válogattunk össze, nagyon izgalmassá teszi az előadást. Kíváncsi vagyok, mennyire nyeri el a közönség tetszését, hogy a hetvenes és nyolcvanas évek zenei világa ugyanúgy jelen lesz az előadás során, mint egy-egy szerzemény a funky vagy a pop műfajából, valamint a saját dalaim is. Mielőtt belefogtunk volna a produkció megvalósításába megkérdeztem a férjemet ? aki az első számú tanácsadóm és lelki trénerem ?, mit szólna, ha elmenne egy koncertre és nem tudná meghatározni milyen stílus dominált a produkció során, mert annyira ?kaotikus? volt. Azt válaszolta: az emberek sokféle zenét hallgatnak, szerinte az előadó fogja össze a produkciót ? a lényeg, hogy színvonalas legyen az előadás. Én is ezzel értek egyet.

Másfajta felkészülést, színpadi jelenlétet követel a koncertszínház, mint mondjuk egy nagykoncert vagy fellépés?

A koncertjeimnek mindig ad hoc jellege van: a közönség reakcióit figyelve döntöm el, hogy éppen lassú, gyors vagy külföldi dalokat éneklek. A nagykoncertnél nagyjából megvan a forgatókönyv, amely szerint haladunk, viszont nagyobb szabadságom van a tekintetben, hogy mennyit beszélek egy-egy szám között, vagy hogyan vezetem fel az éppen soron következő dalt. A koncertszínház ennél jóval kötöttebb dolog, ahol meglesznek számomra is a végszavak a prózai vokál befejeztével. Oda kell tehát figyelnem, hogy ne kalandozzak el, mert nagyon sokat tudok színpadon beszélni.

Március 23-án egymást követi majd két fellépése ? ez mennyire megterhelő? Mennyi ideje lesz két koncert között a pihenésre, és hogyan relaxál majd?

Koncertszínházi előadásom még nem volt, így nem tudom, mennyi energiát vesz majd ki belőlem. Az X-Faktor idején volt, hogy napi 4-5 helyen léptünk fel, borzasztóan feszített volt a tempó. Itt azért jó, hogy nem egyedül állok ki ?egy szál CD-vel?, hanem egy teljes zenekar van mögöttem, aki rengeteg terhet levesz a vállamról ? tudom, hogy játékukba belemerülhet a közönség. A két koncert között két órám van pihenni, ilyenkor szeretek egyedül lenni, felkészülni a következő színpadra lépésre. A beéneklés is valamelyest meditatív dolog, segít, hogy az ember átlényegüljön, csak magára és a feladatra koncentráljon.

Rengeteg fellépése van országszerte, a következő például Kecskeméten. Külföldön nem turnézik?

Nyáron Horvátországba utazom egy kéthetes turné miatt, de igazából nem fókuszálok külföldi fellépésekre ? nincs is sok megkeresés. Az Eurovízió kapcsán számtalanszor mondták, hogy rengeteg kaput nyit majd Európa felé, azonban ez nem így van. A dalfesztivál után tényleg voltak megkeresések, a What about my dreams-nek pedig máig nagy sikere van ? ugyanakkor ez nem feltétlenül vonta maga után a külföldi karrier beindulását. Mondjuk, nem is tudtam volna elképzelni, hiszen még nagyon kicsik a gyerekek. Az, hogy az itthoni dolgaimmal össze tudjam egyeztetni a fellépéseket, hatalmas feladat. Borzasztóan szerencsésnek érzem magam, mert a karrierem mellett meg tudtam őrizni azt a fajta családi életet, amely a kiegyensúlyozott gyerekneveléshez kell.

Új lemezzel nem készül?

Most nem dolgozom lemezen. A Vár a holnap hatalmas munka volt, 16 dal van rajta, amelyek ? egy külföldi átiratot kivéve ? mind új szerzemények. Épp ezért fáj a szívem azokért a dalokért, melyek nem kerültek rádióba. Ma már egy lemezről jó, ha egynél több számot játszanak ? az enyémről 4 szól a rádiókban, de nagyon sajnálom a többit, mert azok is hasonlóan jó zenék. És sajnálom a zeneszerzőket és a szövegírókat is, akiknek szintén rengeteget munkája volt egy-egy szerzeményben. Ezeket a törzsközönségemen kívül nem sokan ismerik, hiszen, ami nincs jelen a médiában, olyan, mintha nem is létezne. Ennek fényében a jövőben egy-egy új dalt fogok csak kihozni, aztán, ha összegyűlik annyi, megjelentetjük egy albumon.

Filákovity Radojka