Ma is ritka esetnek számítana, ha az ország egyik legnívósabb színházának főállású színésze egyik napról a másikra feladná biztos státuszát és Hamlet szerepét, hogy a lovakkal foglalkozhasson. Ha mindez ma történik, az illetőt valószínűleg ízekre szedi a sajtó, de mivel Kaszás Gergővel ez 13 évvel ezelőtt esett meg, döntését a színházi berkeken kívül és néhány laptól eltekintve csak a közönség és a kollégák sokszor ma is intenzív értetlensége kísérte. "Nem arról volt szó, hogy én kivonulok meg elmegyek remeteként, feltöltődni, ahogy ezt sokan szerették volna látni. Ilyesmiről nem volt szó, hogy majd a farkasokkal együtt lakom" - mondja mosolyogva. A budapesti Katona Színházból való hirtelen távozását azzal indokolja, hogy Zsámbéki Gábor, a színház igazgatója - aki korábban a Színművészeti Főiskolán az osztályfőnöke volt, a színész egyik kolléganője szerint pedig valóságos apa-fiú kapcsolat fűzte őket össze - a korábbi megállapodásukkal szemben egy alkalommal nem akarta elengedni a kaposvári Pannon Agráregyetemre, a havonta engedélyezett négy napra. Ismerősei és kollégái egytől egyig másképp látják az esetleges okokat. Ha a Zsámbéki Gáborral folytatott, a végső döntést kialakító beszélgetés most történne, Kaszás Gergő bevallása szerint "több kört futna", megpróbálná megoldani a helyzetet. Akkor viszont a felmondás tűnt számára az egyetlen járható útnak: a rendezőnek ugyanis az egyik megjegyzésével ("ez csak egy hobbi") sikerült megbolygatnia az akkor még nagyon fiatal színész önérzetét.
Ahogy a volt gimnáziumi osztálytárs, a szintén színész Kautzky Armand elmondta, Kaszás Gergő sosem volt az a nagyon ingerlékeny típus: "Mindent befelé nyelt, aztán néha fölcsattant, mint egy kiskakas". Mészáros Máté szerint, akivel az egri Gárdonyi Géza Színházban már öt éve kollégák, "Gergő egyenes, kiszámítható ember. Észérvekkel meg lehet győzni." Több kollégája szerint is van benne egyfajta jó értelemben vett "arisztokrata gőg". Valószínűleg az önérzet játszott közre abban is, ahogyan a Katonát otthagyta, hiszen a döntés nem egy komoly, előzetes megfontolás, hanem egy félórás beszélgetés spontán eredményeként jött létre.
Amit sokan meggondolatlanságnak neveznek az ő esetében, épp annyi joggal nevezhető saját magával szembeni következetességnek. "Gergő ilyen értelemben olyan, mint egy kutya, mindig ugyanolyan. Van valami állandóság benne. Gergőhöz lehet igazodni. Ha lecseréli a kabátját, szerintem ugyanolyat vesz. Megszoksz vagy megszöksz. Ő nem változik" - nyilatkozott róla egyik kolléganője, Kovács Patrícia, akivel számos előadásban játszott együtt Egerben. Ez a fajta változatlanság nála - színészek esetében különösen szerencsés módon - valamiféle "kortalansággal" párosul. "Fura fiú, aki öregszik, de még mindig van egy manó a fejében" - teszi hozzá a színésznő. Jól példázza ezt, hogy a Valahol Európában című musical kamasz főszereplőjét, Hosszút 37 évesen játszotta el. Mészáros Máté, aki negyedéves színészhallgatóként ebben a darabban volt először partnere, így emlékszik vissza: "Úgy nézett ki, mint egy 16 éves. És a lelke is jó értelemben olyan, megmaradt gyermekinek". A "kölykös kortalanság" azonban a színpadon korántsem párosul felelőtlen szétszórtsággal: a legtöbb színészkolléga számára ugyanis ő maga a megtestesült pontosság és biztonság. Mészáros Máté elmesélte, hogy az egri színház 100. születésnapjára egy Hacsek és Sajó-szerű páros jelenettel kellett felkészülniük, de nem volt elég idejük próbálni. A kezdeti pánik azonban rövid időn belül szertefoszlott: "Éreztem, hogy nagy baj nem történhet velem, mert ő ott van". Bár sokak számára érthetetlen, Kaszás Gergő, miközben teljes intenzitással megél egy szerepet, éberen figyeli önmagát és a partnereit. Ő ezt csak amolyan "jóféle skizofréniaként" aposztrofálja, de úgy gondolja, hogy ez a fajta - nála ma már a tudatosságig fejlesztett - színpadi jelenlét a színész egyik alapvető feladata. Ennek a tudatos kontrollnak a kifejlesztését még a színművészetin kezdte: egy alkalommal az osztályban saját készítésű díszletben adták elő a Rómeó és Júlia egyik párbajjelenetét, és az egyik palló, amely ferdén állt egy dobogón, elkezdett csúszni. Ha tovább csúszik, Stohl András óriásit esik - a színész ezt vette észre, és anélkül, hogy kiesett volna a szerepéből, a többiek számára észrevétlenül megtartotta a lábával a veszélyes kelléket. Ezt egyedül Zsámbéki észlelte, aki a jelenet után leszögezte: nagyon fontos, hogy miközben színészileg megélt egy helyzetet, tudott figyelni a felmerülő problémára és kivédte azt.
A koncentrált figyelem nála a legapróbb részletekre is kiterjed. Dömötör András, az Egerben és Budapesten is nagy sikerrel futó A párnaember című előadás rendezője közös munkájuknak azt az epizódját ragadta ki, amikor az egyik előadásra a kellékesek egy adott legófejhez nem a megfelelő testet tették ki a színpadra. A párnaember egyik kulcsmomentuma ugyanis, amikor Katurian (azaz Kaszás Gergő) legófigurák és egy apró kézikamera segítségével pergeti le a nézők szeme előtt élete filmjét. Mivel a rendező saját legóiról van szó, őt nagyon zavarta, hogy összekeverték a testeket. "Emlékszem, hogy a Gergő ezt egyszer észrevette és éreztem, hogy őt is zavarja ez a dolog, ami addig valószínűleg csak engem zavart" - tette hozzá a rendező. Kovács Patrícia elmondta: "Azt tudni kell, hogy a Gergő pipifaxos. Körülményes. Addig nyúzza, amíg nincs minden kérdés megválaszolva, amíg nincs minden a helyén". A részletekben is mindig tökéletesíteni vágyó aprólékosság és a maximális biztonságra való törekvés azért bőven hagy teret az egészséges kockázatnak is. Nála ugyanis a maximalizmus remekül összefér az improvizáció szabadságával. Kovács Patríciának Kaszás Gergő mutatta meg a "titkos színház" módszerét, ami lehetővé teszi, hogy a színészek apró változtatásokkal, improvizatív, egyéni és olykor hirtelen indíttatástól vezérelt döntéseikkel izgalmasabbá tegyék önmaguk és egymás számára a már ötvenedszer játszott előadást. "Gergővel mindig voltak olyan pillanataink, minden előadásban kettő-három, ami nem arról szólt, hogy a néző vegye észre, hanem ami a mi titkunk, ami fenntartja a darab iránti érdeklődésünket. Mindig vártam, hogy megint mit talál ki"- teszi hozzá. Miután az ilyen jellegű kísérletezés fontos szerepet játszik az életében, a színész bevallotta: "Én próbálni szeretek, nem előadni". Ezt támasztja alá az is, hogy tapsrendnél legtöbbször egyáltalán nem mosolyog. "Nem szerez sok örömet, ha tapsolnak, meg szeretnek" - mondja. "Az szerez örömet, ha a kollegák elismerik, amit csinálok, valamint az a hat-nyolc hét, ami alatt egy műalkotás létrejön". Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos számára a közönség: "Az borzasztó öröm, amikor a nézők elkezdik érteni, amit az ember csinál. Nem az, hogy engem szeretnek, hanem hogy megértik és értékelik".
Az öltözőben így nem szívecskés rajongói levelek olvasgatásával tölti az idejét, hanem - ahogy öltözőtársa, Mészáros Máté elárulta - lóversenyeredményeket jegyzetel, főpróbahéten pedig minden előadásnál időket mér. "Hánykor hívják, hány perccel később indul el a színpadra, megnézi, hogy mennyi időt töltött a színpadon, mennyivel volt lassabb az előadás, mi az a legrövidebb idő, ami alatt még nem rohanva odaér". A statisztikák iránti vonzalma már a gimnáziumban kialakult, kiváló érzéke volt például a matematikához, árulja el volt osztályfőnöke, Abonyi Györgyné, Kati néni. Tanárai szerint olyan széleskörű tehetség volt, hogy bármi lehetett volna belőle - nyolcadikos koráig például régésznek készült -, bár bevallása szerint ritkán fordult elő vele, hogy huzamosabb ideig ült volna a tanulnivaló fölött. Kautzky Armand emlékei szerint "Gergő mindig is alternatív volt. Mindig földig érő kabátokban járt, a szájában mindig cigaretta fityegett, az arcába mindig belógott egy hajtincs". Stohl András szerint - aki a Színművészetin volt osztály- és egyben vetélytársa - "az egy szerepjáték nála, hogy olyan nagyon macsós, szeretne az lenni, közben meg van hozzá egy ilyen édes kölyökfeje".
"Ő színész és kész - mondja Kovács Patrícia. - Nincs magánélete, nincs gyereke, nincs családja, nincsenek vágyai a kertes házra, ő színész, a nap 24 órájában". A minden mást háttérbe helyező színészlét Kaszás Gergő esetében ennek ellenére talán mégsem mindig bír általános érvénnyel. Barátja és lovainak gondozója, Lóska János, akivel még a lótenyésztő szakmérnöki tanulmányai során találkozott, elmondta: "A legtöbb ember ilyen esetben lovasok közt színész, és színészek közt lovas. Gergő lovasok közt is lovas tudott maradni".
