Fesztbaum Bélát, a Vígszínház művészét nem csupán a 2009 októberében bemutatott és azóta repertoáron levő Molnár Ferenc-darab, a Játék a kastélyban kötötte össze Benedek Miklóssal.
„Nagyon nehéz ma megszólalni, hiszen rendkívül mélyen érint Miklós távozása. Régóta tudtuk, hogy súlyos betegségben szenved, épp ezért ért fel egy kisebb csodával az is, amikor decemberben, az utolsó közös játékunk alkalmával végig tudtunk érni az előadáson. Ott is hajtotta az a csodálatos erő, játékkedv és közönségnek adni akarás, ami próbálta elfeledtetni vele gyötrő betegségét.
Nagyon közel álltunk egymáshoz, igazi bensőséges szakmai és emberi kapcsolatban voltunk. Összekötött bennünket egy korszak szeretete és iránta érzett rajongása, amit én tőle láttam és kaptam először, s inspirál a mai napig. Gondolok itt a legendás Budapest Orfeum című előadására, megemlítve persze Császár Angelát és a Szacsvay Lászlót is. Ez az előadás, ami hármójuk, de elsősorban Miklós fejéből pattant ki, egy csodálatos ablakot nyitott nekem egy korszakra, egy színházi megközelítésre, a magyar történelemre, és összességében egy olyan világra, amiben én magam is elkezdtem mozogni és az összefüggéseit felfedezni. Ezt mind Miklósnak és az ő életművének köszönhetem. Nagyon sokat beszélgettünk a Vígszínház Játék a kastélyban című előadása után a színház társalgójában egy márványasztalnál, egy fröccs mellett. Bár túlzásként hangozhat, mégis úgy érzem, kicsit a szellemi atyámnak is tekintem őt, hiszen nagyon sokat kaptam tőle, és ehhez méltóan igyekszem megőrizni és továbbvinni a Benedek Miklós-örökséget.”
Egri Márta az Orlai Produkció Hárman a padon című, három idős ember egymásra találásáról szóló előadásában játszott együtt a színművésszel.
„Benedek Miklóssal fiatalkorunk óta ismertük egymást, nagyon jóban is voltunk, sokat játszottunk együtt televízióban, különféle tévéjátékokban. A színházban sosem keresztezték egymást az útjaink, egészen mostanáig, a Hárman a padon előadásig, ami összehozott bennünket. Ajándéknak tartom, hogy összekerülhettünk egy ilyen csodálatos darabban. Igazi örömlubickolás volt együtt játszani a két nagyszerű színész kollégámmal és barátommal, Gálvölgyi Jánossal és Benedek Miklóssal.
Micu különleges, arisztokratikus, nagy tudású és nagy formátumú színész volt, halála óriási veszteség mindannyiunk számára. Bár tudtuk, hogy beteg, de nem lehet felkészülni. Ő azonban ebben is példaértékű volt: hihetetlen energiával, erővel és szenvedéllyel lépett a színpadra még akkor is, amikor szemmel láthatóan nem volt jól. Majd lejött és összeesett – a szó szoros értemében. Épp ezért azt érzem, hogy bár fizikailag nem így történt, mégis olyan, mintha a színpadon halt volna meg…”
Nyitóképen: Fesztbaum Béla és Benedek Miklós Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című színművének próbáján a Vígszínházban 2009-ben. Fotó: MTI / Kollányi Péter
