007 - Egy szám és más semmi

A hatvanas évek óta tart a világ leghosszabb és legköltségesebb sorozatának megállíthatatlan sikerhadjárata. Mivel James Bond története a világ egyik legnagyobb üzleti vállalkozásává nőtte ki magát, az erőltetett történetek kiötlését folytatni kell, hiszen még mindig van jó pár bőr, amit le lehet húzni a témáról és jó néhány millió dollár ami kihúzható a nézők zsebéből.
A sorozat 20. részét tekinthetjük meg az idén. Az idei rész kellemes meglepetésnek mondható, több szempontból is. Először is sokkal szórakoztatóbb és izgalmasabb, mint a legutóbbi rész (A világ nem elég), amiben Sophie Marceau és Robert Carlyle alakították a gonoszakat elég haloványan, másodszor is az elmúlt évek BMW-uralma után új (illetve régi) típust kapott a nőfaló szuperkém.

A filmben majdhogynem főszerepet játszó autó az Aston Martin Vanquish nevű szuperjárgánya legalább olyan lenyűgöző és elérhetetlen a férfinézők nagy része számára, mint maga Pierce Brosnan a nőknek.
A szuperjárgány egy valós modell kicsit feltuningolt változata, melyben el kellett rejteni pár célkövetős gépfegyvert, jó néhány rakétát és egy kisebb hadsereg felfegyverzésére elegendő muníciót.

Mindez semmi a kocsi fő ütőkártyájához képest, ami a láthatatlanná válás. Bizony, bizony hiába is mosolyognak, ez a kocsi eltűnik az emberi szem elől egy gombnyomásra, és aki nem vigyáz bele is botolhat, és abból nagy pofáraesés lehet.
A szuperkocsi mellett a szupernőké a főszerep, és az idei felhozatal ezen a téren is fölöttébb kellemes, hiszen Halle Berry és Rosamund Pike domborítanak a sármőr mellett (esetenként alatt, felett).
A történet persze sosem volt a Bond filmek erőssége, és ez a helyzet az évek múlásával egyre romlik, hiszen talán már nem maradt olyan gonosz a földgolyón, amivel a 007-es ne küzdött volna meg az elmúlt negyven év során.
A mostani történettel sikerült jól beletenyerelni a dolgokba, hiszen a világhatalomra törő őrült ez alkalommal az Észak- és Dél-Koreát elválasztó aknamező felrobbantását szánja az új világrend felé vezető első lépésnek. Ez ellen már tiltakoztak az érintett országok, akik szerint a film nem vet rájuk túl jó fényt. A buddhistákat pedig az akasztotta ki, hogy a film végén Bond és Jinx egy szentélyben élvezik egymás (és párezer gyémánt) társaságát.
Felütésként Bond egy nagystílű fegyvercsempészt próbál leleplezni, de a félresikeredett akció végén fogságba esik és kegyetlen kínzásokat kell kiállnia, miközben Madonna főcímzenéje szól. Kormánya kénytelen-kelletlen kicseréli egy fölöttébb veszélyes bűnözőért és rögtön be is záratja az ügynököt, mert árulónak tartják. Persze Bond nem az a kifejezett köpönyegforgató és nem alkudozik még a saját kormányával sem, így kénytelen meglépni a fogságból. Hong Kongból Kubába vezet útja, ahol egy speciális kórházban illegális génsebészeti módszerekkel embereket fiatalítanak illetve változtatnak át. Itt ismerkedik meg az elbűvölő Jinx-szel, aki ártalmatlan turistának néz ki, de valójában egy Bondhoz hasonlóan profi titkos ügynök. Az intézet porig rombolása után irány a jó öreg Anglia, ahol egy különc milliomossal párbajozva sikerül meghívatnia magát egy korszakalkotó találmány izlandi bemutatójára. Időközben a kormány is ráébred Bond feddhetetlenségére, újra pártfogásukba veszik és felszerelik a legújabb fegyverekkel és a csodakocsival.
Izlandon persze lesz alkalom minden kütyüt kipróbálni, minden rakétát kilőni, a kocsiban az összes gombot végignyomogatni, és a szexi kollégákkal is közelebbről megismerkedni.
Természetesen az utolsó pillanatban most is sikerül megmenteni a világot, leszámolni a gonoszokkal és a világ legegzotikusabb tájain élvezni a szuperügynökök drága és elegáns életét.