120 évvel ezelőtt, 1884. szeptember 27-én, kilenc éven át húzódó építkezés után nyitotta meg kapuit az Operaház, Budapest mindmáig legpompásabb színházépülete.
Ismeretes, hogy a nagy várakozástól övezett nyitóünnepség előkészítése nem volt teljesen zökkenőmentes.
Az eredeti elképzelés szerint a magyar zene két élő klasszikusának az Operaház megnyitására írt műveit adták volna elő, ám Erkel Ferenc nem készült el új operájával, az István királlyal, Liszt Ferenc Magyar királydala pedig a benne felhangzó Rákóczi-induló idézet miatt nem volt szalonképes. Végül három operarészlet került színre: a Bánk bán és a Lohengrin első felvonása, valamint a Hunyadi László nyitánya. Mindezen felül maga a nyitóünnepség, amit I.Ferenc József is megtisztelt jelenlétével, kis híján botrányba fulladt, amikor a rendőrkordont félresodró, az előcsarnokba beözönlő tömeget az előadás kezdetéig alig-alig sikerült kiszorítani az épületből.
Hogy a kezdeti botladozás után hogyan alakult az Operaház első évada, azt kívánja bemutatni az a kiállítás, ami 2004. október 21-től látható az Operaház Székely Bertalan-termében. Az operaházi Emlékgyűjtemény ritkán látható kincsei: korabeli dokumentumok, fényképek, képzőművészeti alkotások, díszlet-és jelmeztervek idézik fel az első évad eseményeit, a társulat művészeinek, vendégeinek alakját.
Az 1884/85-ös szezon különlegessége, hogy szinte hetenként került színre új mű az Operában: a bemutatott 38 opera és 7 balett fennmaradt dokumentumaiból a századvég magyar operajátszásának csaknem teljes repertoárja, színes képi világa megismerhető.
Az évad végéig látogatható kiállítást a nézők az előadások előtt és a szünetekben tekinthetik meg az I. emeleten.
