A Croitorilor (volt Mikes) utcába nem hallatszik be a közeli bevásárlóközpont környékének zsivaja. A 15. számú házon nincs, ami azt hirdetné, itt három szobában igazi kincseket őriznek. A cserépkályha mellett a falon a Kolozsvári Dráma- és Dalszíntársulat Színi Törvényei függnek. Egyik szekrény fölött lóg a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyletének dr. Janovics Jenő számára adományozott oklevele, mely szerint tiszteletbeli tagjukká választják az igazgatót harmincéves színészi jubileuma alkalmából. A falakon körben festett vagy fényképezett színészportrék, korabeli plakátok. A polcokon az utóbbi évek sikerelőadásainak dossziéi. A kolozsvári teatrológus hallgatók körében végzett közvélemény-kutatásom - amely módszeresnek egyáltalán nem mondható, hiszen a színházi büfé egyre emelkedő hangulatában készült - eredménye azt mutatja, a múlt nem áll érdeklődésük középpontjában. - A színháztörténet nem is trendi, meg nem is érdekes - mondja egyikük. Pedig a Kolozsvári Színház Dokumentációs Tárában lenne mit kutatni.
- Közvetlenül a rendszerváltás után irodalmi titkárként kerültem a sétatéri színházba. A színház mellett, egy bérelt raktárépületben, áldatlan állapotban, szellőzetlen, vizes, dohos szobákban tárolták a prózai és az operatagozat archív anyagait, meglehetősen esetleges áttekinthetőségben - kezdi a tár meséjét dr. Salat-Zakariás Erzsébet. - Első próbálkozásként kimeszeltük a helyiségeket, a poros polcok, kupacok tartalmát megmozgattam, áttakarítottam, de hamar rájöttem, hogy ez csak átmeneti megoldás. A színház vezetőségének a jóváhagyásával pályáztam a jelenlegi épületre. Mivel akkoriban én voltam a Kriza János Néprajzi Társaság titkára, a társaságnak sem volt székhelye, a két célra közös pályázatot készítettem, így vagyunk szomszédos intézmények. Szerencsére csak az állomány elhanyagolható részét - néhány szövegkönyv - érte az idők során olyan helyrehozhatatlan károsodás, hogy ki kellett dobni.
Az egyik szobában a száraz hidegben behúzott függönyök mögött sűrűn egymás mellett sorakoznak az utóbbi közel kétszáz évben játszott darabok. A szövegkönyvek, súgópéldányok, kritikák, fotók, színlapok, dokumentációs dossziék, muzeális tárgyak rendszerezése és pontos nyilvántartásba vétele a tár vezetőjének többéves munkája. Tanulságos példát mutattak ehhez a Janovics Jenő 1905-ös igazgatásától kezdődő rendkívül sokirányú és érdekes, ma már színháztörténeti jelentőségű nyilvántartások, de nyilván a budapesti társintézmények szakmai tapasztalatai is irányadóak voltak. Dr. Salat-Zakariás Erzsébet jelenleg a jelmeztervek azonosításán dolgozik. Némelyik csomagról hiányzik a cím, a karakter neve, a tervező. Ilyenkor segíthet a szereplők száma, neme, a ruhák jellege, de a pontos meghatározás csaknem detektívmunkát igényel. Kibontjuk a dobozt, amelyben Schranz Kunovits Edit tervező '70-es évekbeli rajzai vannak. Mintha egy szecessziós divatlapot nézegetnénk. Legalább egy kiállítást érdemelne, csakúgy, mint Rusz Lívia Csipike-illusztrációi.
- A színház előcsarnokában jelenleg két tárlóban, kifejezetten a fesztiválra összeállítva látható néhány tárgyi emlék. Ez az első ilyen jellegű tárlat - jegyzi meg a tár vezetője, aki szívesen rendezne újabbakat annak ellenére, hogy munka lenne bőven a Mikes utcában is. Néhány köteg fénykép még azonosításra vár. A szekrényekben tárolt, bekötött plakátok korai évjáratait nem tanácsos mozgatni. A cellulózból készült papír egyáltalán nem tartós, porlik, törik, ezért nem kutatható s félő, hogy restaurálás nélkül lassan végleg tönkremegy. A digitalizálás lenne a megoldás, ami szintén pénzkérdés. Az erre benyújtott pályázat nem volt sikeres. Anyagi korlátai vannak annak is, hogy a gyűjteményt vásárlással, például egy esetlegesen aukción felbukkanó ritkasággal, gyarapítsák. Az Országos Széchényi Könyvtárral és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel folytatott tárgyalások viszont eredményesen zárultak: elektronikus formában hazakerülnek Kolozsvárra a Budapesten őrzött színlapok.
