Az 1879. március 8-án felavatott-Halmay Andor tervezte - épüpet A színház ma A jeles alkalomból meghívták - és többnyire meg is jelentek - a társulat egykori tagjait. A bensőséges és emlékező könnyektől sem mentes gálaműsort követő fogadáson elevenítették fel a régmúlt idők történeteit.
Az alkalomra megjelent jubileumi kiadványt Józsa Mihály szerkesztette. Az album tartalmazza az időszak minden bemutatóját, a szereposztásokkal és gazdag képanyaggal együtt. Minden megjelent megkapta emlékül.A jubíleumi kiadvány - szerk. Józsa Mihály Idézet Konter László, az albumot ajánló gondolataiból:
''Ünnepi gondolatok, érzések, ízek, illatok
A Jókai Színház ötven éves fennállását dokumentáló, vagy inkább reprezentáló könyvhöz próbálok köszöntőt írni, de nehezen boldogulok, mert amit el lehet mondani az ötven esztendő eseményeiről, történéseiről, az nem fér bele egy rövid köszöntőbe, amit pedig el kell mondani róla, az egy sorba, vagy egyetlen szóba is belefér. Csakhogy mi ez a szó? Mert talán nem is szó, hanem csak egy hang, egy fény, vagy éppen árnyék, egy mosoly, egy tekintet, egy íz vagy illat, szóval talán nem is szó, hanem több annál, és azért több, amiért kevesebb, mert egyszerűbb, mert természetesebb, mert magától értetődőbb, mert a lényeg.
De épp a lényeget nehéz, vagy lehetetlen is megnevezni s talán nem is kell, mert a lényeget érezzük. Én azt remélem, hogy azok, akiket ez az ünnep érint, mi több megérint: nagyjából mindannyian ugyanazt érzik. És, ha ez így van, akkor igazán ünnep az ünnep. Akkor, minden- ki magában is ünnepel, és ettől mégis együtt. Az ötvenedik évfordulóra ismét megszépült a színház, ami már kívülről is látszik, az újrafestett homlokzaton, belülről, az újrafestett nézőtéren, és ami nem látszik, de a munkakörülményeket javítja, hogy a nyáron a teljes deszkázat cseréjével a színpadot is felújítottuk.
Az épület és a társulat megújulása mellett a közönség folyamatos megújulásáról is beszélhetünk. Felnőtt egy új közönség-generáció, hiszen az a gyerek-néző, aki az én idekerülésemkor tíz éves volt, ma huszonegy éves. A színház stabilitását: azt, hogy mindig van nézőnk, és értő nézőnk van, abban is látom, hogy már az elődeim, igazgató kollégáim is minden évben tartottak legalább két gyermekszínházi bemutatót, mindig neveltek ki maguknak új közönséget, és ezt a jó hagyományt a mai napig követjük, így évről évre, generációról generációra, mindig lesz színházba járó ember a városban és a megyében. Ráadásul a színházba járó gyerekekből lett színházba járó felnőttekből kerülnek ki a színházat fenntartó szervezetek vezetői is, és ha a kapcsolat jó alapokon nyugszik, akkor mindig lesz színház ebben a megyében. Évfordulós érzések nem csak színházi emberekhez kötnek, hanem a színház körüliekhez is, az újságírókhoz, képzőművészekhez, a nézőkhöz, például színházunk mindentudó nagy barátjához a"lexikon", vagy"notesz-Laci"néven is emlegetett békéscsabai"jelenséghez". De érzéseim kötődnek a totózós hölggyel való fecsegéseimhez is, hogy sikerült-e eltalálnom a heti meccsek eredményeit. Ezek az érzések, és a hozzájuk kötődő emberek viszontszeretete jelentik nekem az ünnepet. Azt a legünnepibbet, hogy itt lehetek ezen az évfordulón, ezekkel az érzésekkel. Emellett persze remélem, hogy másoknak is hasonló jó érzéseik vannak, a társulatnak szakmailag is, hogy művészeink örömüket lelik a munkájukban, s nézőink örömöt találnak előadásainkban.
Ilyen jó érzést kívánok mindenkinek, akinek így vagy úgy, de köze volt az elmúlt ötven évhez és azoknak is, akiknek a következő ötven évhez lesz közük.''
Konter László
igazgató-főrendező
Fotó: a szerző
