90 éve született Gáti József (1915-1998)

1934-ben az Országos Színészegyesület színiiskolájában szerzett oklevelet. Színházi szerepléseit - talán - nem kísérték hangos sikerek. Számos színházban játszott, 1959-től - egy szezon kivételével - haláláig a Nemzeti Színház tagja volt.
Rendkívül sokat foglalkozott a versmondásnak nemcsak gyakorlatával, hanem elméletével is. A versmondás, című könyve 1965-ben jelent meg és több kiadást ért meg, elsők között volt, aki hanglemezt mellékelt az elméleti tudnivalók mellé.

Emlékezetes az általa kezdeményezet tizenkét részes Thomas Mann sorozat, amelynek főszerepére megnyerte - az akkor már betegeskedő - Latinovits Zoltánt. Az egyenként ötven perces részek felvételén, kívülről tudta a teljes forgatókönyvet, fejből idézte nemcsak a klasszikusnak számító, hanem a sorozatszerkesztő által írt részeket is.
Késhegyre menő harcot vívott a helyes magyar beszédért. Legendás légzéstechnikájával lenyűgözte pályatársait és tanítványait. A rádiófelvételek egyik legnehezebb feladata a színész számára - a mikrofon számára nem hallható - levegővétel, ennek utánozhatatlan mestere volt.
Tanítványai közt legendák forognak közszájon, hogy milyen hosszúságú szövegeket tudott "egy-levegővel" elmondani, amely nem törte meg sem a vers ritmusát, sem értelmezését.

E sorok írójának megadatott, hogy több mint tíz éven keresztül a rádióban a munkatársaként mellette dolgozzon. A kérlelhetetlen vasfegyelem, amelyet megkövetelt nemcsak a környezetétől, hanem saját magától is, az enyhén szólva is "szarkasztikus" természete valójában egy szertetreméltó és szertetre vágyó szívet takart. Hölgyekkel szemben kevés Nála udvariasabb emberrel találkoztam.
A nehezebb sorsú tanítványait - a Rá jellemző - apró ravaszkodásokkal segítette: leküldte őket különböző ürüggyel vásárolni, vagy kávéért és ragaszkodott ahhoz, hogy az általa adott pénzből saját magának is vásároljon, vagy igyon meg egy kávét. Mindezt olyan tapintattal, vagy humorba ágyazva, hogy az érintettek csak jóval később jöttek rá a jótékonykodásra.
Egész életében a legerősebb "légiós" cigarettát szívta, a feketekávéjába mindig beletett egy, de inkább két kanál nesskafét. A legdrágább svájci csokoládéval kínálta elsősorban a lány tanítványait. Bár ő nem igen ivott alkoholt, de akit meghívott a lakására azt a legfinomabb, sokéves évjáratú italokkal kínálta. Manapság amikor sokunkat a testi kínok gyötörnek, gyakran emlegetjük legendássá vált mondását:
"Apukám, ötven év fölött, amikor reggel fölébred és nem fáj semmije, akkor már nem él!"

Gáti József 1998 óta nincs közöttünk.