Szakonyi Károly ezt mondta darabjáról: "A főszereplő a televízió, legalább is olyan értelemben, hogy alapvető cselekménye a televízió-nézés. Amikor írtam a darabot, úgy képzeltem, hogy olyan a képernyő, mint a gyereknek a csörgő: rázzák előtte és akkor a gyerek nem sír. Ez a darab vígjáték, komédia. De keserű komédia".
A Bódog család egész este a televíziós készülék előtt ül, de nem az igényes szellemi szórakozást keresik az adásban, hanem a zsongító, feledtető, a figyelmet minden igazi emberi kérdésről elterelő időtöltést. Sikerül is az egymás iránti közönynek és az emberiség dolgai iránti érdektelenségnek olyan fokára eljutniuk, hogy a néző szinte felsóhajt: ezt a világot talán csak a csoda menthetné már meg!
A második rész azután csattanós cáfolat erre a csodaváró szemléletre. Az albérlő személyében ekkor maga Krisztus jelenik meg a színen, hogy rábeszéléssel és csodás jelekkel próbálja kizökkenteni Bódogékat közönyös tengésükből. De hiába gyógyítja meg a bénát, s hiába változtatja borrá a vizet: csodáira ügyet sem vetnek, legfőbb gondjuk az általa előidézett televíziós "adáshiba" megjavítása. A tehetetlennek bizonyult Krisztus zavartan elódalog, Imrus pedig, a legfiatalabb Bódog-fiú, az egyetlen, gondolkodó, elégedetlen, lázongó családtag kétségbeesésében megszökik.
A Krisztus-motívum gondolatilag elmélyíti a kispolgári családi élet kritikai ábrázolását; nem arról van itt szó, hogy Bódogékat még az isteni csoda sem tudja megváltoztatni, hanem arról, hogy nincs olyan túlvilági hatalom és nincs olyan vallási eszme, amely ma aktívan, alakítóan tudna behatolni az emberek mindennapi életébe. Nem lehet felülről vagy kívülről várni a "megváltást", egyedül az ember képes átalakítani, megjavítani, magasabb fokra emelni az ember életét.
Forgács Péter, a darab rendezője, így nyilatkozik az előadásról:
"Nem hallgatjuk meg a másik örömét, bánatát, történését stb., hanem mondjuk a magunkét. Nem aktualizálom a darabot, én egy konzervatív ember vagyok. Eljátsszuk a művet, mert minden szava, mondata a mai életünkről szól. A mai világ mozija elindul a nézőben a darab láttán. Tükröt tart, hogy miként élünk. Mindezt becsomagolom a darab fantasztikus humorába. Nevet a néző és rájön, hogy saját magán nevet és bizony ezen változtatnia kell. Izgalmas találkozás lesz a darabban leírt korral és a mai 21. századi életünkkel, felfogásunkkal, mindennel, ami jellemez mindannyiunkat. Életszerű történelmi lecke lesz."
Szakonyi Károly: ADÁSHIBA
Győri Nemzeti Színház
Bemutató. 2004. december 13.
Szereplők:
Bódog
KORCSMÁROS GYÖRGY Jászai-díjas
Bódogné
MÉZES VIOLETTA Kisfaludy-díjas
Vanda
DÓSA ZSUZSA Kisfaludy-díjas
Dönci
SÁRKÖZY JÓZSEF
Saci
SZINA KINGA
Imrus
MESTERHÁZY GYULA
Emberfi
VÁNDOR ATTILA
Szűcs úr
KOPPÁNY ZOLTÁN
Díszlet - Jelmez: GYŐRI GABI
Rendezőasszisztens: HEGEDŰS ILDIKÓ
Rendező: FORGÁCS PÉTER
