| "...Már nem élünk sokáig. Egy-két év, talán annyi sem. Nem élünk sokáig, mert találkoztunk, mert visszajöttem. Ezt te is tudod, jól. Volt időm gondolni erre a trópusokon, aztán később a házamban, Londonban. Negyvenegy és... de aztán visszajöttem, mert nem tehettem másképp... és te megvártál, mert nem tehettél másként. S mindketten tudtuk, ha még egyszer találkozunk, akkor vége lesz. Az életnek és természetesen mindennek, ami életünknek addig tartalmat és feszültséget adott. Mert az ilyen titokban, mint amilyen közted és közöttem lappang, különleges erő van. Égeti az élet szövedékét, mint gonosz sugárzás, de ugyanakkor feszültséget, hőfokot is ad az életnek... kényszerít, hogy élj... Amíg az embernek dolga van a földön, él. Élteti egy titok, egy barát, egy találkozás ígérete, és nem halhat meg, nem halhat meg, amíg ez a találkozás létre nem jön..."
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részlet az előadásból)
|
