Keresztes Tamás drámai komolysággal, kafkai rémületet fogalmaz elő egy toronyházi lift kehes működéséből. Máthé Zsolt utcai balesetként családias hangon ismerteti a százéves háborút. Nagy Ervin a nézőtér legkényelmetlenebb helyére lopakodik be hol élveteg transzvesztitaként, hol szakállas bácsi, hol a Troilus és Cressidából kölcsönzött ormányos myrmidon maszkjában mondja monológjait, míg csak feldühödötten le nem tépi magáról az álcákat, ingerülten méltatlankodva, a rendezőt szidalmazva ki nem furakodik a nézőtérről. Paizs Miklós, Schnábel Zita, Schönberger Ádám, Szabó Simon, Ubrankovics Júlia, Vécsi Tibor párhuzamos magántörténetei a német színdarabot gúnyolják. Az előadás Schilling Árpád rendezése felett humorizál. Schilling derűsen ott ül a nézőtér közepén. Nem csak néző. Játékos is, jókedvűen részt vesz munkája kifigurázásában. Lelkes közreműködője munkája kardélre hányásának. Gyógyító humor, életelixír-önirónia azzal kecsegtet: lábadozik a beteg. A színházi öntudat csak önismerettel együtt egészséges.
A közönségnek is jót tesz a színház humorral adagolt öntisztulási folyamata.
Fotó: Nehéz Andrea
Forrás: mgp.szinhaz.hu
|
