| Az Állatkerti történetet akár Sartre vagy Camus is írhatta volna! Osztovits Levente szerint a darab egyik nagy bravúrja az állat-metafora: az ember valójában kiszolgáltatott állat, a társadalom, az emberi közösség pedig az állatkert, ketrecekkel. Dermesztő hallgatni a két embernek a dialógusát a New York-i Central Parkban, ahol véletlenül összejönnek, hogy aztán váratlan és drámai módon váljanak el. A két férfi két különböző típus: Peter zárkózott, visszahúzódó, középosztálybeli figura pipával és szemüveggel, míg Jerry nyílt természetű, barátkozó, köpcös és rosszul öltözött ágyrajáró. Ahogy Albee írja az instrukciójában: "Ezt a régebben vonzó megjelenést nem a züllés tette tönkre, talán a legpontosabban így fogalmazhatnánk: valami rettenetes kimerültség van rajta." |
 |
 |
|
| Nádasi László | Hannus Zoltán | |
| Cserje Zsuzsa rendezésének legnagyobb érdeme, hogy két tökéletesen a szerephez és egymáshoz illő színészt talált Peter és Jerry figurájára. A Stúdió K két színésze remekel az előadásban. Nádasi László a vékony testalkatú, gyomorbajos külsejű, szinte angolos külsejű kiadóvezető, aki magányosan ül a padján minden vasárnap délután. Számára ez a kikapcsolódás a munkahelyi és családi robotból. Amikor megszólítja őt Jerry, először azt hiszi, nem is hozzá szóltak. Kényszeredetten válaszolgat, csak udvariassága tartja vissza attól, hogy elzavarja a másikat. |
 |
| Jelenet az előadásból |
| Pécsi Sándor hajdani szerepét Hannus Zoltán játssza - tökéletesen! Ez a piknikus testalkatú fiú látszatra vagány és nyitott, valójában azonban tele van sebekkel, tragédiákkal és szeretet utáni vággyal. Mivel senkije sincs, előbb egy kutyával próbál kapcsolatot teremteni - ez a Jerry és a kutya története című betét, amelyet ő maga mesél el -, később pedig egy emberrel. Ez a kapcsolatteremtés azonban csak az erőszak szintjén lehetséges - mondja ki Albee dermesztő ítéletét a korabeli amerikai társadalomról, amely ma még érvényesebb lett. A két fiú ideális partnere egymásnak és fergeteges egy órát produkálnak a Stúdió K-ban. Az, hogy a néző mégis lehangoltan, sőt elgondolkodva távozik, Albee "hibája": nem ad semmilyen reménysugarat vagy kivezető utat. Ahogy Osztovits fogalmazta:"a metafora során a Central Park fölötti égbolt lassan Nietzsche égboltjává változik." |
