Anderszewski, az új sztárpianista a Zeneakadémián

Az 1969-ben született, magyarul is jól beszélő Piotr Anderszewski a koncertet megelőzően a Terasznak elmondotta: magyar édesanyja és lengyel édesapja 1965-ben a Balatonnál ismerkedtek meg, házasságukból ő már Varsóban született.
Több országban is nevelkedett: gyermekkorát Franciaországban töltötte, majd 14 éves korától Varsóban élt.
Sokat nyaralt Budapesten a nagymamánál is. Amerikában is élt másfél évet, amikor a Dél-Kaliforniai Egyetem ösztöndíjasa volt.
Később Londonban is lakott, jelenleg Párizsban él. Maga sem érti annak okát, hogy eddig hozzánk miért nem hívták koncertezni, pedig a magyar zenei élettel állandó kapcsolatban áll, jó barátja például Szokalay Balázs pianista is.
A beszélgetés során kopogtatott be hozzá Kelemen Barnabás fiatal hegedűművész is, akinek elmondotta, hogy 1991-ben Richter koncertjén ő lapozott.
Anderszewski naptára már 2005-2006-ig megtelt, egy amerikai és egy európai impresszárió szervezi a koncertjeit. Nagyon szeretne például Ogyesszában koncertezni, de oda nem hívják. Amerikában viszont rendszeresen fellép New Yorkban, Los Angelesben, Bostonban, San Franciscóban.
A Virgin Classics-szel exkluzív szerződése van, eddig három CD-je jelent meg náluk: Beethoven Diabelli-variációi, Mozart-zongoraversenyek és Bach három partitája (1, 3, 6).
A zongorázás mellett vezényel is: fantasztikus élmény és lehetőség számára, hogy például a Mozart-zongoraversenyekben saját játékát kísérheti.

Budapestről Amerikába utazik, ahol egy koncertsorozatot tart. Arra a kérdésre, hogy repertoárjából miért hiányzik a lengyel Chopin, azt válaszolta, hogy Chopint ismeri a legjobban, nagyon szereti, sőt képes lenne tanítani is a nagy zeneszerző műveit, de egyelőre most más szerzők érdeklik.
Úgy fogalmazott, hogy eljön még az az idő, amikor koncertjein zömmel Chopin-műveket fog játszani. Csajkovszkij és Liszt jelenleg az érdeklődésén kívül esik, Bartók műveit viszont rendszeresen felveszi műsorába. Anderszewszki a koncert első részében Beethoven közel egyórás Diabelli-variációit adta elő. A minden sallangtól mentes, egyszerű kezdés után a koncert negyedik-ötödik percében úgy tűnt, hogy Anderszewszki szétveri a zongorát.
Ez annál is érdekesebb volt, mert a hangfelvételen nyoma sincs ennek a felfokozott, elementáris, mindent elsöprő, drámai hangvételnek. Később, mint aki csatát nyert, nyugodtabb ütemben játszott, s közben magában dúdolta a lágy dallamokat.
Varázslatosan tudja előcsalogatni a lágy pianókat. Döbbenetes csöndjei voltak. Mindvégig érződött, hogy nemcsak technikailag, de szellemileg is érzi Beethoven sokarcú zenéjének lényegét: az ellentétes érzelmi megnyilvánulások felmutatását.
Az est második részében, majd ráadásként Bach-műveket játszott. A három Bach-partiát (e-moll, a-moll, B-dúr) nem annyira látványosan adta elő, mint a Beethoven-művet, de érződött, hogy teljesen azonosulni tud Bach szerzeményeivel. Szinte azt lehetett érezni, hogy keze alatt születik a zene.
Mindenképpen dicséret illeti a Forrás Koncertek kizárólagos szervezőjét, a Jakobi Koncert Kft.-t, hogy a hazai közönséget megismertette Anderszewskivel, akinek játékát az amerikai kritikusok Richterhez, Gouldhoz hasonlítják.