| Mint ahogy a könyveknek, úgy a színházi előadásoknak is megvan a maguk sorsa. Akik rendszeresen olvasnak kritikát, többnyire arra kíváncsiak, hogy a premier vagy az azt követő néhány előadás alapján miért érdemes vagy nem érdemes megtekinteni a produkciót. A közönséget nem igazán érdekli, ha a recenzens ismételten örömmel végignéz, vagy bosszankodva végigszenved egy előadást. Magam a most József Attila-díjjal kitüntetett Bartis Attila művével könyvalakban találkoztam először. A könyvesboltban belelapoztam - és érdektelennek tartottam. Talán azért, mert túlságosan is ismertem a színésznők természetrajzát, magatartásformáját, amit Bartis Attila regénye középpontjába állított. A prózában túlságosan is "színpadiasak" voltak a mondatai A könyvet akkor (még) nem vettem meg, nem olvastam el. Később a Nemzeti Színházban Garas Dezső rendezői irányításával (dramaturg: Upor László) a Stúdiószínpadon kezdték próbálni a Bartis regényéből készült tragédiát. A fotós próbára azért keveredtem be, hogy a képaláírásokhoz írjak néhány sort. Gondoltam, egy-két jelenetet megnézek, s rohanok a dolgom után. Aztán nem tudtam szabadulni a feszesen szerkesztett, szikár, kopogós dialógusokkal megfogalmazott történettől, Udvaros Dorottya és a többiek színészi játékától. |
 |
| Fekete Ernő - Udvaros Dorottya |
| A bemutatón még inkább tetszett az előadás (lásd a Teraszon megjelent korábbi cikket), annak ellenére, hogy tudtam, sokan Bartis Attila könyvét jobbnak tartották, mint az előadást. S aztán úgy olvastam el a könyvet, hogy az Anya, Weér Rebeka, hajdani színésznő minden mondatánál Udvaros Dorottya hangját hallottam. Sokáig nem játszották a darabot. Egy alkalommal összefutottam a rendezővel, Garas Dezsővel, és érdeklődtem, vajon miért vették ki a repertoárból. Nem tudott magyarázattal szolgálni. Időközben Hujber Ferenc, aki Andort, Weér Rebeka fiát játszotta, külföldre ment, és úgy tűnt, végleg eltűnt az előadás. Ebben az évadban viszont minden csinnadratta nélkül egyszer csak újból felfedeztem a műsorrendben, s Hujber Ferenc szerepét vendégként Fekete Ernő, a Katona József Színház művésze vette át. (Garas Dezső portrékötetéből tudjuk, hogy Fekete Ernőt a fiatal generáció legtehetségesebb tagjának tartja, bizonyára ő kérte a direkciótól, hogy Hujber helyett Fekete játssza a szerepet.) |
 |
| Udvaros Dorottya |
| Nos, a 37. előadás minden várakozáson felüli volt. Az előadás új színekkel gazdagodott. Hozzá kell tennem, hogy mindhárom alkalommal más-más helyen, más-más szögből láttam az előadást. Volt, amikor az íróasztalnál hosszan ülő Udvaros Dorottyának csak a hátát láttam, ami tartásában, picinyke rángatózásában is hitelesen kifejezte a benne lejátszódó fájdalmat. Most ezt a jelenetet a művésznővel szemben ülve nézhettem végig. Döbbenetes volt az arcjátéka. S még szemből is látszott, hogy a háta is "játszik", meg-megrázkódik. |
A mostani előadásból viszont hiányzott egy nem túl lényeges szereplő, Effenbach figurája, akit korábban Vida Péter személyesített meg. Az előadás ezáltal feszesebb lett, de azért a tragédia bonyolult jellemeinek ábrázolásához hiányzik ez a figura. Fotó: Eöri Szabó Zsolt |
