Ariane Mnouchkine színházi világnapi üzenete

Ariane Mnouchkine színházi világnapi üzenete
2005. március 27.

SEGÍTSÉG!

Színház, segíts!
Alszom, ébressz fel
Eltévedtem a sötétben, vezess a gyertyaláng felé
Lusta vagyok, szidj össze
Fáradt vagyok, emelj fel
Közömbös vagyok, üss meg
Közömbös maradok, vágj pofon
Félek, bátoríts
Tudatlan vagyok, nevelj
Szörnyeteg vagyok, tégy jobbá
Pöffeszkedő vagyok, nevettess halálra
Cinikus vagyok, hozz zavarba
Ostoba vagyok, változtass meg
Gonosz vagyok, büntess meg
Uralkodni vágyó és kegyetlen vagyok, harcolj ellenem
Tudálékos vagyok, nevess ki
Közönséges vagyok, emelj fel
Néma vagyok, bírj szólásra
Nem álmodozom többé, nevezz hitványnak és hülyének
Feledékeny vagyok, hozd el nekem az Emlékezetet
Öregnek és kiszáradtnak érzem magam, hívd elő a Gyermekkort
Ügyetlen vagyok, adj Zenét
Szomorú vagyok, adj Örömet
Süket vagyok, tedd, hogy a Fájdalom üvöltsön a viharban
Zaklatott vagyok, adj Bölcsességet
Gyenge vagyok, lobbantsd lángra a Barátságot
Vak vagyok, idézd meg a Fényességet
Hatalmába kerített a Rútság, hozd el a hódító Szépséget
Beszippant a Gyűlölet, ajándékozd nekem a Szeretet erejét.

Fordította: Lakos Anna

Ariane Mnouchkine, színházrendező a 2005. évi üzenet szerzője

A Théatre du Soleil negyvenedik születése napját ünnepli. 1964-ben Ariane Mnouchkine egyetemista társaival megalapította azt a szövetkezetet, melyet Théatre du Soleil -ként, Napszínházként ismerünk, mely név azt hivatott kifejezni, mit jelent számukra a színház. Szakmai tevékenységüket Gorkij Arthur Adamov által adaptált Kispolgárok-jával kezdték a Mouffetard Színházban.

Cartoucherie-ben, a volt fegyvergyár

Második produkciójuk a Fracasse kapitány, Théophile Gautier könyvének adaptációja, melyet a csoport egyik tagja, Philippe Léotard alkalmazott színpadra, a francia színjátszásban ritka, sajátos elképzeléseiket tükrözve. Ez a munka kollektív megszervezésére s az improvizáció kiemelt jelentőségére vonatkozik. Bár mindnyájuk ötlete szerepet játszik az előadás létrejöttében, az mindnyájuk képzelőerejéből születik, a Napszínház személyiség-jegyeit alapvetően Ariane Mnouchkine határozza meg, aki vezeti, irányítja a folyamatokat.

Moliére - Tartuffe

A Napszínházat mindig kettős motiváció hajtotta: új színházi formák keresése, s egy olyan poétikus művészet színpadra vitele, mely az előadás emberi, társadalmi és politikai valóságát tükrözi. Így az 1789-ben egy falusi piac standjainál mutatványosokon látjuk a forradalom visszfényét, Helen Sixous Tambours sur la Digue (Az árvízi dobosok) c. előadásában óriás bábok jelennek meg, a Dernier Caravanserail (Az utolsó karavánszeráj) színpadán pedig kis görgős platók szállítják a szereplőket és a kellékeket a világot elárasztó menekültekként.

Az 1789 (fotó), melynek premierje 1970-ben volt a milánói Piccolo Teatro-ban, majd Párizsban, ahol a Napszínház a vincennes-i Cartoucherie-ben, a volt fegyvergyárban (????) telepedett meg, a csoport azon törekvéséből született, hogy valami olyat hozzanak létre, mely azonos húrokon szólal meg a nézőkben és a játszókban. Az 1789-es Forradalom, a modern társadalom megszületésének pillanata segítségével a Történelem kritikáját akarták megmutatni, ahogyan az feltárul előttünk. Ez a kísérlet vezette őket, különösen Ariane Mnouckine-t oda, hogy egyre jobban elkötelezte magát a szabadságért és igazságtalanságok ellen folyó mozgalmakkal - művészként, elkerülve a téma szájbarágós kezelését.
Míg az 1789, majd az 1793, Az aranykor s más produkciók egy adott témára születő kollektív alkotásokként jöttek létre, Ariane Mnouchkine, csupán a színházcsinálás öröméért a II. Richárd, a Vízkereszt és a IV. Henrik előadásait rendezte meg újító módon, úgy, hogy a Shakespeare drámákhoz szokatlan látvány és jel-nyelvet társított. Ugyanezen folyamatban dolgozta föl a görög klasszikusokat, Aiszkhülosz Agamemnón-ját és Az eumeniszek-et, s Eurpidész Iphigénia Auliszban c. tragédiáját. Visszaállította Moliére Tartuffe-jének szatirikus élét azzal, hogy egy jelenkori fundamentalista iszlám közösségben játszatta el, annak a nőket elnyomó hagyományai és tabui közepette.
Helen Sixous két hatásos történelmi panorámáját is színpadra vitte; Norodom Sihanuk, Kambodzsa királyának szörnyű, ám befejezetlen történeté-t 1985-ben, s Az Indorama, avagy Álmaik Indiája címűt 1987-ben.

Mephisto

Darabválasztásaiban Ariane Mnouchkine mindig inspirációja szabadságára hagyatkozik, s ebben az alkotó folyamatban a Napszínház folyamatosan fejlődik, erősödik.

(Fordította: Solténszky Tibor)

Színházi világnap

Gobbi Hilda- és Soós Imre-díjak

A Gobbi Hilda életmű-díjat Kenderesi Tibornak, a
Soós Imre pályakezdő díjat Hámori Gabriellának és Mesterházy Gyulának ítélte oda az idén a MASZK Országos Színészegyesület; az elismeréseket a Színházi világnap alkalmából ( Húsvéti ünnep miatt 2005. március 21-én hétfőn este nyújtották át a budapesti Madách Színházban.

Az Életmű-díjas
Kenderesi Tibor
a Vígszínház tagja

Kenderesi Tibor

Pályakezdő-díjas
Hámori Gabriella
az Örkény Színház,
Mesterházy Gyula
a Győri Nemzeti Színház
fiatal művésze.


Mesterházy Gyula		Hámori Gabriella

A Gobbi Hilda életmű-díjat és a Soós Imre pályakezdő díjat - amelyet a MASZK Országos Színészegyesület és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma öt évvel ezelőtt közösen alapított - a MASZK mindenkori vezetősége, mint a díj Kuratóriuma ítéli oda.

Ariane Mnouchkine színházi világnapi üzenete

Színpad