| A Bóbita Bábszínházban az évad első bemutatója Pavel Vasicek: Abrakadabra című fantáziajátéka volt, melyet Sramó Gábor rendezett, másodjára a Móra Ferenc meséiből készült berbencés játékot, a Csicseri történet H. Nagy Katalin vitte színre. Az idei színházi szezonra tervezett bemutatók: Három narancs szerelmese Jámbor József rendezésében, a Szárnyas Malac napjára tervezett bemutató Voltaire: Candide-ja Sramó Gábor rendezésében, s a színházi évad zárását Swift: Gulliver adaptációjával tervezik, melyet Hargitai Iván rendez. Nem hivatalos hírek szerint a Bóbita Bábszínház a közeljövőben felújítás elé néz. |
 |
 |
|
| Abrakadabra | ||
| A Bóbita Bábszínház harmadik bemutatója a kesztyűs báb és a különleges marionett technika kettősségére épül. A Németh Ákos mesedarabjából készült előadás, nem véletlenül került a Bóbita Bábszínház kamarateremébe. A darab szerzője egyben a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) versenyprogramjának idei válogatója is, egy német mesét ültetett át bábszínpadra. A megszokott bábszínházi mesefordulatokra ráismerhet a gyerekközönség, de mással is szembesülhet. A bábtechnikák a színházi nyelv két dialektusaként jelentkeztek. A marionett, mint magasztosabb, udvari nyelvváltozat és a kesztyűs báb, mint a népiesebb tündér-boszorkány nyelvváltozat kezdetben versengett egymással, ám a történetmondás szakadozottságát felváltotta a folyamatos mesemondás, a két nyelvváltozat, a két bábtechnika párbeszédével. |
 |
| Három Narancs szerelmese |
| Az előadás létrehozóinak névsorából adódik, hogy a kreativitás fontos összetevője a produkciónak. Kovács Márton zeneszerző hangszerszámként kínálja fel a bábszínészek számára a színpadi kellékeket, díszletelemeket, így a csengés-bongás és dobogás-dobolás éppúgy része az előadásnak, mint a darab nyelvezetében megnyilvánuló kettőség: egy kifinomultabb, komolyzenei idézetekkel dúsított udvari muzsika (hangfelvételről) és egy kevésbé cizellált, improvizált népies muzsika (élő). Ugyanez a kettősség konzekvensen megnyilvánul a díszlet-, és bábtervezők munkájában (Grosschmidt Erik, Mátravölgyi Ákos). A díszlet megértéséhez minimális történetismertetés is szükséges: a palotában magányos, énkereső ifjú Pitypang herceg elcsatangol az üvegkastélyból s összetalálkozik a mezőn Szélhajtyikoré boszorka-tündérkisasszonnyal, egymásra találnak, s némi bonyodalom után a mese jó vége gyanánt táncolnak egy nagyot. Egyikük sem szép, sem okos, sem jó, mégis sikerül nekik magukra találniuk. Az udvari világ egy saját tengelye körül forgatható átlátszó palotából áll, a forgástengelyben egy üvegoszlop, melyben halacskák úsznak, s bugyborékol a víz, a kinti világot - a tündérboszorkák világát is egyben - egy színes rongyokból varrott könnyen felállítható paraván jelzi. A díszletelemek ezen részét a színészek maguk hozzák be kezdéskor, s ők maguk is építik-bontják, az előadás menete szerint. A kinti világ zömében fából készült, organikus, lekerekítettség jellemzi. |
 |
 |
|
| Csicseri történet | ||
| A két szélsőség uralta előadást a plakát szerint 4 éves kortól képesek befogadni a gyerekek. A premierközönség gyermekserege remek kidolgozottság ide vagy oda, az előadás közepe tájt saját magával foglalkozott, unalma árulkodó, és beszédes, mikor, hol lett volna szükséges a dramaturg beavatkozására, hol lett volna jobb az egyszerűsítés a feltétlen kacifántok helyett. De a darab eleje és a vége magával ragadó, sőt, aki a hátsó sorokban ül, gyönyörködhet a plafonra vetülő árnyékokban is, ahogy pörög a palota, a marionettek mozgatórendszere a plafonra vetül óriáskörhintaként. El-el lehet gyönyörködni finom részletekben. A rendező és a színészek munkáját dicséri a megszületett összjáték. Egy csipetnyi poézis hiányzott már csak ahhoz, hogy megszülessen valami igazán szép dolog.
Kapcsolódó link: Kapcsolódó cikk: |
