Bajor Imre, a mindentudó clown

A Mágnás Miska, Szirmai Albert operettje Bakonyi Károly és Gábor Andor szövegével valójában az 1949-ben, Keleti Márton rendezésében készült film bemutatója óta igazán népszerű, s azóta fantasztikus sikerszériát ért meg pesti és vidéki színházakban egyaránt. (A film minden idők nézőszámát megdöntötte, ma is rendszeresen szerepel szinte minden televíziós csatorna műsorán, ami elsősorban a nagyszerű színészi játéknak tudható be.)

Színházban is akkor szabad elővenni ezt a bohókás, szinte semmitmondó operettet, ha Miska, Marcsa, Rolla, Pixi és Mixi szerepére van megfelelő színész. Olyan színész, aki mindvégig bírja énekkel-tánccal-prózával a fergeteges tempót.
Nos, Verebes István, aki a mostani Mágnás Miskát rendezte, úgy gondolhatta, ha Miska szerepére visszacsábítja a színpadra a televíziós clownt, Bajor Imrét, már önmagában nyert ügye van, és a többi szereplővel nem is kell sem a kiválasztásnál, sem később az instruálásnál törődnie.
"A nagyérdemű úgyis Bajorra jön be!" - gondolhatta, s ezért csak rá koncentrált. Az még Verebes érdemének is betudható, hogy nem követte sem a kaposváriak példáját, akik jó évtizede produkciójukban aktualizálták a szöveget, sem a vígszínháziak példáját, akik az ének és a tánc helyett a prózára tették a hangsúlyt, és egy unalmas (szereposztási tévedésekkel teli) előadást produkáltak.

Az viszont már a rendezői invenció hiányára vall, hogy túlságosan is beszűkíti a játékteret, s azon belül mellőzi a klasszikus operettjátszás alapszabályait.
Így például a bonvivánt a színpad jobb oldali, a primadonnát a bal oldali rozoga fémkanapéjára ülteti, középen tátongó üresség, és a szerelmesek nemcsak hogy nem keringőznek, de meg sem ölelik egymást.
Hosszan lehetne sorolni a kisebb-nagyobb figyelmetlenségeket, ügyetlenkedéseket, amelyek elsősorban a rendező számlájára írhatók. Pixi és Mixi szerepét a két Latabár alakítása óta alig-alig lehet felülmúlni, de azért néhányszor már sikerült elfogadható karikírozó képességgel, tánctudással rendelkező, egymást is utánozni tudó színészeket találni.

Sajnos Faragó András és Peller Károly nem ilyenek. Udvarias Katalin groteszk eszközökkel volt hatásos Stefánia hálátlan szerepében.
Lehoczky Zsuzsa, amióta büszkén vállalja önmagát (korát és súlyát), azóta egyre erőteljesebb színésznő, kleptomániás nagymamája most is remek alakítás.
Az az operaszínpadon szép, tiszta hangjával már bizonyított (nagy reménységként elkönyvelt) Keszei Borbála mint Rolla nem tudott mozogni, nem volt mimikája, feszengett rosszul megírt szerepében. Hasonlóan csak énekelni tudott, bár elég jó hangon, Vadász Zsolt is.