| Eszenyi Enikő február elején az egyik legnevesebb amerikai színházban, a washingtoni Arénában rendezte sikerrel Brecht Egy fő az egy fő című darabját. S mint hírlik, ott sem tagadta meg önmagát: nem hagyta meg az eredeti zenét, hanem a kéttagú zenekarral újat íratott, ami egy Brecht-darabnál akár természetes is lehet. Most a Budapesti Operettszínház Bál a Savoyban című produkciójával sem az a legnagyobb gond, hogy "önkényesen" kezelte a szövegkönyvet és a dalszövegeket, hanem az, hogy a minimális dramaturgiai munkát is mellőzte, az ezernyi (nagyrészt nem túl eredeti) ötlete nem illeszkedik szervesen egymáshoz, a cselekményhez és a szereplők szövegeihez sem. (A színlap dramaturgként Böhm Györgyöt tünteti fel.). Ábrahám Pál 1932-ben bemutatott, német nyelven írott művét egykor Heltai Jenő magyarította, majd később Romhányi József dúsította sziporkázó rímjátékokkal. A mostani előadást Toepler Zoltán jegyzi fordítóként, a dalszövegeket pedig Zöldi Gergely ültette át. A részben az 1960-as évek divatját követő szereplők szófordulatai nem igazán győzik meg a nézőket arról, hogy érdemes volt a fordítással bíbelődni. De az, hogy a "Kicsike, vigyázzon, egyszer nagymama lesz!" örökbecsű operettsláger helyett, Zöldi Gergely átigazításában az "Amikor este végre szabad a csók" blődli szöveg hangzik el, az nem szentségtörés, az hülyeség! Olyan, mintha egy magyar Hamlet-előadáson sutba dobnánk Arany János fordítását, és a "Lenni, vagy nem lenni" helyett teszem azt az hangzana el, hogy "A kesztyű az kesztyű - az itt a kérdés." Erre több szót nem is érdemes vesztegetni. A bemutatón igazán meggyőző volt Kalocsai Zsuzsa Tangolitája, jól énekelt, jól játszott, de a vamp megjelenítésével adós maradt. Siménfalvy Ágota és Kékkovács Mara ének- és beszédhangjában mindvégig zavaró volt, hogy a mikroport révén egy életidegen géphang szólalt meg, s ez rontott a játékukon is. Nyári Zoltánnak a kivételes hangi adottságaira ez esetben nem is volt szükség, viszont ha nem tesz szert minimális játékintelligenciára, ha nem változtat mimikáján (mindig egy torzonborz ősember jajkiáltása ül ki az arcára), akkor saját magát parancsolja le a zenésszínpadról. A Bál a Savoyban utolsó perceiben egy nem túlságosan sziporkázó jelenettel, egy enyhe kis Megasztár-paródiával is meglep bennünket Eszenyi. Ha ebből nem is, de az eredeti Megasztár döntőbe jutott, valódi hús-vér őstehetségeitől tanulhatna Nyári Zoltán. Musztafát a Barátok közt szappanopera egykori szépfiúja, Kiss Zoltán játssza-énekli fantasztikus vitalitással. Az utóbbi években nagyon sokat fejlődött, rutinosan táncol, jól tud gazdálkodni a hangjával, mindvégig bírja irammal. Minden esélye megvan, hogy a múlt század nagy táncoskomikusainak nyomdokába lépjen. Kérjen, követeljen, találjon ki magának szerepeket, s legyen szigorú önmagához, hasonló igényességgel dolgozza ki feladatait! |
