A Bangkoki punkok arra a kérdésre keres válaszokat, hogy vajon létezhet-e még a harmadik évezred hajnalán egészséges szembenállás, lázadás, hogyan amortizálódott tovább a "minden egész eltörött" alapélménye, mi lesz a szellem embereivel, a lecsúszottakkal, a periférián élőkkel ? s egyáltalán milyen fogódzókat kínál ez a kor a morál, a filozófia, az egyetemes emberi értékek terén?
Szereplők:
Poseidon ? Dióssi Gábor
Evangeli ? Vlahovics Edit
Solangelia ? Parti Nóra
Hugi ? Kovács Dóra
Kokó ? Vajda Róbert
Forradalmár ? Huszár Zsolt
Zenészek: Havas Miklós, Lamm Dávid, Pfeiler Ferenc
Koreográfia: Kántor Kata
Díszlet-jelmez: Izsák Lili
Író-dramaturg: Sediánszky Nóra
Író-zeneszerző-rendező: Menszátor Héresz Attila
Milan, a család krisztusi kor felé tartó feje és vezére akcióra készül. Olyan akcióra, amely szándéka szerint alapjaiban rendíti meg a fennálló, megmerevedett és elkorcsosult hierarchiákat, tisztítja meg a világot a múltban felhalmozódott és a jelenben tovább gyűrűző salaktól. Ebbe a különös földalatti mozgalomba kapcsolódik be a "kintről" érkező, mitikus figura Poseidon, akiben mintha az ószövetség prófétáinak, az arkangyaloknak és az archaikus kultúrák varázslóinak sajátos esszenciája kelne életre? Mi lesz a kis közösség és a velük egyre jobban összeforrott utazó sorsa? Milyen eredményt hozhat a "bangokiak" olyannyira várt, a misztikum és az abszurditás fátyla mögött rejtező akciója? És egyáltalán: létezik-e, létezhet-e olyan csoport, szemlélet, vagy magatartás a jelen társadalmi és emberi viszonyai között, amely előidézhet bármiféle megváltást, vagy akárcsak egy parányi fordulatot is a földgolyó mozgásában? Kérdések, amelyek ott motoszkáltak bennünk, amíg erre az előadásra készültünk; kérdések, amelyeket talán az is feltesz, aki megnézi; kérdések, amelyekre talán nem is lehet választ találni ? vagy már talán nem is kell... Szikár pillanatkép, negatív lenyomat, utolsó sikoly ? ez is a bangkoki punkok.
