Bánk bán - bemutató a Nemzeti Színházban

Egyéb

Nemzeti ereklyénkkel sosem boldogultak a színházrendezők - nem véletlen, hogy Illyés Gyula megpróbálta átigazítani! -, sosem született autentikus előadás az évtizedek során. Mindenki letudta, mint kötelező tananyagot, beszervezték rá az ifjúságot, és aztán csodálkoztak, miért irtózik úgy az új nemzedék első magyar drámánktól.
Sinkó László Kubik Anna
Most viszont Shakespeare előadhatatlannak ítélt Téli regéje után a Bánk bánt is megmentette nekünk Vidnyánszky Attila. Ennek a zseniális fiatal rendezőnek minden bemutatója ünnep, mert egyenrangú partnernek tekinti a nézőt, és nem fogyasztónak, akit ki kell szolgálni.

A Bánk bán az ő olvasatában Shakespeare-nagyságrendű mű. Főhőse nem öblös hangú nemzeti hős, ahogy többnyire ábrázolták, hanem tétovázó-habozó, szinte hamleti figura - ezt jól érzékelteti László Zsolt alakítása. Esze ágában sincs lázadni a királyi hatalom és a királyné felkent személye ellen. Itt Petur bán az események motorja, ő az, aki tisztán lát, tudja, mit akar és cselekszik is habozás nélkül. Blaskó Péter erőteljes alakításában Petur válik nemzeti hőssé a szemünkben, nem a passzív Bánk, aki szinte oda sem figyel Tiborc panaszaira, mert a saját bajával van elfoglalva. Remek az a jelenet, mikor szalonnázgatás közben hangzanak el a híres monológ szavai, bár Szarvas József Tiborcának a balkonon már nem hallani a beszédét.

Blaskó Péter Nagy-Kálózy Eszter
Egészen új olvasatot kap Melinda alakja, aki olyan mint egy akarattalan, gyenge, lilaruhás bábu, ide-oda forgatják, mindenki azt csinál vele, amit akar. Alig van szava, metakommunikációja azonban rendkívül intenzív, némán is mindenütt felbukkan, mint vádló árny. Nagy-Kálózy Eszter ezúttal is remekel drámai Melindájával. Ennek az asszonynak meg kellene bocsátani a nagy összecsapás végén, de Bánk bán tipikus férfi: számára a becsület mindennél, még a szerelemnél és az életnél is fontosabb. Ezért és csak ezért megy számon kérni a királynét. Nem készül a gyilkosságra - fegyvertelenül érkezik, és csak a szópárbaj hevében végez vele.

Kubik Anna Gertrudisa az előadás legjobb alakítása. Ez egy szadista királynő, aki mindenre képes a hatalomért. Hiába kiáltják ki halála után ártatlannak, egyértelműen felelős az eseményekért mint öccse felbujtója. Ottóval közös jelenete lélektani remeklés: kihasználja a gyenge, befolyásolható férfit céljai elérésére. Trill Zsolt hercege csak látszatra izmos és férfias, valójában akarattalan, alattomos féreg. Sosem tudja mit tegyen, hol nővérétől, hol rossz tanácsadójától, Biberachtól kér tanácsot. A lézengő ritternek több esze van, mint ennek a királyi hercegnek - ezt jól érzékelteti Kaszás Attila cinikus viselkedése.

Az előadás csúcspontja Bánk és Gertudis összecsapása, amely nemcsak lélektanilag, hanem zeneileg és mozgásban is tökéletesen megkoreografált, akárcsak az ezt követő lázadás. Mindezt a Közép-Európa Táncszínház együttesének köszönhetjük.
Alekszandr Belozub díszlete maga a csoda: megidézi a középkort úgy, ahogy még sosem tették a darab kapcsán. Egyetlen díszletelemmel képes korabeli templomot, palotát megjeleníteni. A második rész üvegablaka nemcsak látványként szép, hanem remekül funkcionál is. Ugyancsak ő tervezte a jelmezeket is, ezeket a nagyon népi, nagyon magyar ruhákat, subákat, bundákat, amelyek érzékeltetik a hatalmat, a gazdagságot és a hideget is. A király, aki a megbocsátást hozza, hófehér bundában érkezik, és ebben kell átlépdelnie finnyáskodva a vérzuhatagon.
Sinkó László jól érzékelteti II. Endre gyengeségét és emberi kétkedését, amit azonban királyként le kell győznie. Ez a megbocsátás nem mesebeli deus-ex machina, hanem szükségszerű politikai döntés.

Így kerülnek helyükre a dolgok ebben a Bánk bán előadásban, ahol jóval kevesebb szöveg hangzik el az eredeti műből, de ezt pótolja a komplex színház minden összetevője: a zene (a Brass in the Five zenekart és a cimbalmot élőből halljuk), a látvány (a kijevi képzőművész csodálatos képi világa), a mozgás (Horváth Csaba koreográfiája) és a nagyszerű színészi játék.
Ez az a fajta színház, amelyet mindig megcsodáltunk a lengyeleknél, és amelyet most Vidnyánszky Attila elhozott hozzánk.

Képen - Szarvas József