| Budapest közönsége annyira ki van éhezve a kortárs balettre, hogy nincs olyan együttes, amely ne vonzana telt házakat. Ugyanakkor ez a közönség roppant igényes, mert ha az utóbbi évek hazai mozgásszínházi produkcióit vesszük számba, igencsak jeleskedtünk új, fiatal tehetségek felmutatásában. A Bázeli Balettról jó ideje érkeztek hozzánk hírek, így aztán nagy volt velük szemben a várakozás. Richard Wherlock, a baseli balett-társulat vezetője és estjeinek többnyire koreográfusa megszállottként szortírozza, majd emeli színpadára a világ megannyi pontján szerzett benyomásait, kollázsként alkalmazva ezeket táncműveiben. A Thália Színházban második este fellépő együttest meglehetősen megizzasztotta az épületben évek óta trehányul működtetett klímaberendezés. Az elég szűkszavú programfüzetből az együttesről semmit, a műsorról pedig csak kevéske tájékoztatást kaptunk. Szerencsére az egyes művek után egyértelműen jelezték, hogy mikor van a két szünet. |
 |
| Benjamin Britten zenéjére az Elfelejtett Föld címmel Jiří Kylian koreografált egy nagyon világos, érthető és szép táncjátékot. A koreográfust Edvard Munch egy képe ihlette. A nagyon látványos színpadkép (hatalmas hullámokat idéző fémlemez súrolt fénnyel megvilágítva) szolgált hátteréül az egyszerű, de mégis modern jelmezbe öltöztetett táncosoknak. Kylian sajnos csak ezzel az egy táncjátékkal mutatkozott be, pedig az ő munkáit szívesebben néztük volna. A szünet után következett az Egy faun délutánja Debussy zenéjére, Richard Wherlock koreográfiájára. Egy fiatal táncos próbálta nagyon sok akrobatikus elemmel tűzdelt tánccal felmutatni egy férfi szabad asszociációját álmai asszonyáról. Félpercnyi szünet után következett az est fénypontjaként várt Bolero Ravel zenéjére, továbbra is Richard Wherlock koreográfiájára. (Sokunkban felötlött Ladányi Andrea két évtizeddel ezelőtti fantasztikus, döbbenetes erejű Bolerója.) Az első megdöbbentő pillanat, hogy túlságosan hangosan kezdődik a zene, s bizony, később ezt a hátrányt már nem is tudták ledolgozni. Ettől kezdve sok minden megkérdőjeleződött. A mutatós, fekete öltönybe bújtatott női-férfi páros egyszer csak ledobja magáról a felsőrészt, majd egy félreérthetetlen asszociációra okot adó, vérvörös drapériával szólózik a táncosnő. Eztán jönnek a hófehér, hosszú női ruhába öltöztetett férfi és női táncosok. Az egész olyan, mint Matthew Bourne zseniális Hattyúk tava-koreográfiájának parafrázisa, paródiája. S bizony, ahogy a korábban túl hangosan indított Ravel-muzsika, úgy a táncosok sem jutnak el a feszültség tetőpontjára. |
 |
| Az együttes repertoárján jelenleg tizenhét, világszerte nagy sikerrel játszott darab szerepel, így A tavasz ébredése, a Peer Gynt, a Rómeó és Júlia is. Wherlock a filmművészetben is jelentékeny hírnevet szerzett: ő készítette Claude Lelouch Hasards ou Coincidences című, 1998-ban bemutatott filmjének koreográfiai anyagát. Saját, Passengers című táncfilmjéért 2000-ben megkapta a Prix Italia 2000 díjat. 2003 nyarán Wherlock készített koreográfiát a rangos Bregenzi Ünnepi Játékok West Side Story-előadásához. A magát lelke mélyén romantikusnak valló Wherlock műveiben igen fontos szerepet játszik a szerelem és az erotika. Férfi és női szerep nála egyenrangú: nem tesz különbséget erősebb és gyengébb nem között. A nemek közti határt azonban mégsem mossa el: koreográfiáiban izzó a szenvedély. A férfiak és nők mágikus erővel vonzzák vagy taszítják egymást, harcolnak vagy szeretkeznek. Wherlock az érzelmek és a mozdulatok mestere. Nehezen átlátható, dús, mozgalmas, buja gazdagságú tablóit néha szinte irányítatlannak érezzük, pedig színpadán precíz, szigorú rend uralkodik. Kár, hogy most ebből kevés ízelítőt kaptunk. Fotó: Müller László |
