(MTI) - Harminc produkción van túl egyszemélyes saját színházában, amelynek legutóbbi produkciója a Piknik Békés Italával három évig ment a Madách Színházban, és megy vele mindenfelé az országban.
Nem csupán a díj sarkallja újabb munkára, ellenkezőleg, a díj elismerése az ő szüntelen aktivitásának - mondja a színésznő, aki 60 évvel ezelőtt diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán.
A Madách Színházban a Dickens-regény alapján készült Isten pénze című musicalben 13 évig szerepelt. Most Győrben is adják a zenés játékot, ahová ugyancsak meghívták, és ahol húszas-harmincas kollégákkal kell rappelni. És - bármily megterhelő öt szerepet játszani egy produkcióban - , ha elővennék, szívesen vállalná újra a Borisz Godunov izgalmas karaktereit. Ha nem, szép emlék marad.
Jobb későn, mint soha - mondja a Kossuth-díjról, ami persze mindig, minden életszakaszban jól jön - ismeri el. Nagyon köszöni a sorsnak, a jóistennek, mert neki adott időt, hogy "kivárja". Az a véleménye, hogyha megérhették volna, Őze Lajos, Szénási Ernő, Gyenge Árpád - ezek a jeles és emlékezetes epizodisták is megkaphatták volna a díjat. Így azt kívánja, hogy mindenki, aki érdemes rá, legyen türelemmel, dolgozzon sokat. A másik tanácsa, hogy haladni kell a korral, sosem szabad megállni. "Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen" - állítja.
Életrajzát Hogyan lettem senki címmel írta meg 1990-ben. A kritika egyaránt tartja életrajzi regénynek, korrajznak és színháztörténelemnek. E könyv megírására Örkény István biztatta.
"A groteszk akár ríkat, akár nevettet, akár egyszerre sírva-nevettet, mindig megborzongatja olvasóját, ahogy a tragédia a nézőjét" - írta róla Örkény István. Tavaly jelent meg: a villámtörténeteket tartalmazó kötet az Olvasd a buszon címet kapta.
