SZEGEN CSENGŐ gyógyvizeink dicsérete a nagykunsági ének- és mesemondók hangján.
Mese:
A kunhegyesi templom kétfelé hasad egyszer. Tornya lehajlik annyira, hogy a sánta sáskának is csak egy fínom ugrás lesz a harang. De a jó bereki ásványos hővíztől egyszer a fundámentum alaposan megázik, a templom összeforr. Görbe tornyok kiegyenesednek, harangok magasba szöknek, a hirtelen egyenességtől zúgni kezdenek. Messzi szállásokon a csengők szegen is megszólalnak.
...Jöve az idő, alföldi nagy eső. Eresz, fa nem mutatá magát. Szekeres a lovait megállítá, ingjét-gatyáját leveté, összehajtá, magas süvegébe ottan begyúrá, fejébe húzá, ruhátalan az útszél napmeleg vizébe űle. Süvege vala kinn, meg a fejibűl valami. Az idő elvonúla. A megázott bécsi a parókáját sárba veté, azt magátúl örökre megvoná. Kun a vízbűl kiálla, süvege alól száraz ruháját magára ölté. Szekérbakra emelkedvén lovai közé csapva monda: Gyí! Haza!
Dalok:
1. KERESD, HÉ! (tárogató) 2. TISZÁN FEL (banda) 3. URAM AZ IDŐ (furulya, nádsíp,lavor) 4. KASZAFÉM (citera, tárogató) 5. BORT ISZOK (banda) 6. KUSS KI! (furulya) 7. KUNSÁGIFI (banda) 8. HAZA! (tárogató, katonaláda)
Előadók:
Juhász Zoltán (furulya), Dsupin Pál (tárogató, nádsíp), Molnár Miklós, Major Levente (hegedű), Balogh Kálmán (cimbalom), Mester László (brácsa), Szász Lőrinc (bőgő), Husi Gyula (citera), Végső Miklós, Galát Péter (bot, tánc, táncszók), Berecz András (mese, ének, lavór, katonaláda, pergőkés). Mándoky Kongur Atlan, kunmadarasi és berekfürdői gyerekek
