 |
(MTI) - A Kispesten született lány világéletében színésznek készült, középiskolásként a KISZ KB Központi Művészegyüttesében volt színjátszó. Érettségi után azonnal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben végzett. Akkor még kötelező volt a vidéki színházi gyakorlat, így egy évadot töltött Debrecenben, a következő évben már a Madách Színházban játszott. Mivel úgy érezte, hogy ott nem akarnak tőle sokat, a Nemzetibe, majd 1969-ben Várkonyi Zoltán Vígszínházába szerződött, ahol tizenöt évadon át jobbnál jobb szerepeket játszott, és olyan nagyságokkal állhatott egy színpadon, mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Somogyvári Rudolf, Békés Itala.
1984-ben szép emlékekkel távozott a Nemzetibe, amelynek örökös tagja, és nem bánta meg döntését. Mindent eljátszhatott Euripidésztől Huszka Jenőig, és szinte megújult az anyaszerepekben. 2000-től tizenegy éven át a Magyar Színház társulatának volt tagja, 2011-től szabadúszó. Egyik legutóbbi szerepében - az Örkény-évhez kapcsolódóan - Tordai Teri társaságában a Macskajáték kétszemélyes változatában a Petőfi Irodalmi Múzeumban lépett föl idén áprilisban.
Pályafutása során olyan szerepeket formált meg a színpadon, mint Vilma (Füst Milán: Boldogtalanok), Jozefa (Ashard: A bolond lány), Emília (Shakespeare: Tévedések vígjátéka), Rozalinda (Shakespeare: Ahogy tetszik), Hilda (Ibsen: Solness építőmester), Vanda (Szakonyi: Adáshiba), Ratched nővér (Kesey: Kakukkfészek), Natasa (Csehov: Három nővér), Heléna (Euripidész-Sartre: Trójai nők), Báthory Erzsébet (Nagy András: Báthory Erzsébet), Szókimondó asszonyság (Sardou-Moreau: Szókimondó asszonyság), Stillmungus Mária Margit (Szabó Magda: Régimódi történet), Alexandra del Lago (Tennesse Williams: Az ifjúság édes madara), Éj (Vörösmarty: Csongor és Tünde). Játszott a Borisz Godunovban, az ír Martin McDonagh Piszkavas című darabjában, a Bob herceg című operettben dalra is fakadt.
Harmadéves volt a főiskolán, amikor az Esős vasárnap című film egyik főszereplőjeként meghódította a moziközönséget. A magyar filmgyártás fényes csillaga lett, a rendezők szinte nem is forgattak nélküle. Játszott a Nappali sötétség, Az aranyember, az Álmodozások kora, a Hattyúdal, a Kőszívű ember fiai, az Igen és az Egy szerelem három éjszakája című filmekben. Ez utóbbi jelentette filmes karrierje végét: a forgatáson órákat kellett töltenie egy csónakban a jeges Duna vizében, emiatt hónapokig betegeskedett. Kártérítésért beperelte a filmgyárat, ahonnan kitiltották. Csak 25 év után kapott ismét filmszerepet a Moszkva térben, alakításáért elnyerte a kritikusok díját. A televízió is sokat foglalkoztatta (Jövedelmező állás, A tündérlaki leányok, A peleskei nótárius, Forduljon Psmith-hez, A körtvélyesi csíny).
Béres Ilona dekoratív megjelenésű, kifejező, mély orgánumú, szerepeit mindig alaposan kidolgozó művész, akit már pályakezdőként Lukács Margit és Sulyok Mária utódjaként emlegettek. Ő maga mondja: ha ma lenne fiatal, ma sem választana másik pályát. Magát kíváncsi természetnek tartja, akinek minden színházi próba kaland.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1973-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1983-ban érdemes művész lett, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át, 1996-ban kiváló művész lett, és 2000-ben megkapta a Kossuth-díjat. 2003-ban a Madách Kamara előadásában, a Borisz Godunovban nyújtott alakításáért, 2004-ben pedig a Bárka Színházban műsorra tűzött Theomachia című Weöres Sándor darabban nyújtott teljesítményéért elnyerte a színikritikusok díját. Béres Ilonát 2004-ben örökös tagnak választották a Halhatatlanok Társulatába, 2011-ben Prima-díjat kapott.
