MTI - A kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művészt, a Nemzeti Színház örökös tagját december 27-én, 86 éves korában érte a halál.
A Makovecz-terem előtt elhelyezett ravatalnál Hiller István kulturális miniszter mondott búcsúbeszédet; a gyászszertartáson megjelent többek között Mádl Ferenc köztársasági elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.
Lerótták kegyeletüket miniszterek, politikusok, közéleti személyiségek, művészek; a ravatalnál virágot helyezett el sok tisztelője.
Hiller István azt mondta, hogy Bessenyei Ferenc nevéhez a régi, nagyformátumú színészet fűződik, az amelyben a kimondott szónak súlya van, és az emberi cselekedetnek hitele.
"Ha a szavaknak még van ereje, akkor ő valóban a nemzet színésze" - fogalmazott.
Bessenyei Ferenc hatalmas, tragikus, történelmi hősöket alakított és piciny, nevetséges embereket, de nála ők is nagyra nőttek - mondta a miniszter, emlékeztetve arra, hogy a színművész majdnem fél évszázadot töltött színpadon, 230 színpadi szerepet játszott el, 50 film őrizte meg játékát az utókornak, megkapott minden díjat.
A katolikus egyház tridenti rítusú, a család kérésére latin nyelven tartott szertartása előtt a színészóriástól-pályatárstól búcsúzott Jordán Tamás, Huszti Péter, Törőcsik Mari és Csernus Mariann színművész.
Jordán Tamás, az új Nemzeti Színház főigazgatójának megfogalmazása szerint Bessenyei Ferenc évek óta "szkanderezett a halállal", amely most az egyszer megnyerte a csatát, de a háborút már rég elvesztette, "az emlékezetünkben semmi esélye sincs".
Mint mondta, színésztársa neve előtt már régóta ott van a halhatatlanságot jelentő, megkülönböztetést adó névelő, "A" Bessenyei. A színművész túlvilágban hívő emberként, átmenetileg búcsúzott pályatársától.
Huszti Péter a Madách Színház társulata, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem nevében a ravatal elé lépve úgy emlékezett Bessenyei Ferencre, mint aki "valószínűleg szerepei között érezhette legjobban magát, az ő életüket élte és nekik adta boldogan az életét". Csak így születhettek az erőt, méltóságot, tisztaságot, hitet árasztó szerepei - tette hozzá.
Törőcsik Mari, a nemzet színésze a koporsó előtt úgy fogalmazott, "magával megint elment az én életem egy része is". A színészek élete tünékeny, "de maga, meggyőződésem, beleégett, belekövült a Nemzeti Színház múltjába, mint a legnagyobbak".
Csernus Mariann, a Pesti Magyar Színház képviseletében azt idézte fel, hogy 1950-ben együtt lépett be Bessenyei Ferenccel az akkori Nemzeti Színház kapuján, ahol játszottak az épület 1965-ös felrobbantásáig.
A búcsúzók többek között Othellót, Bánk bánt, Kossuthot, Széchenyit, valamint Tevjét idézték fel Bessenyei Ferenc legemlékezetesebb szerepeiként, alakításai mindörökre emlékezetesek maradnak.
A nemzet színészének búcsúztatása előtt hangfelvételről lejátszották Vörösmarty Mihály A vén cigány című versét Bessenyei Ferenc előadásában, a koporsó sírba tétele előtt Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című költeményét szavalta el felvételről a színész.
Az egyházi szertartás befejezése után Raksányi Gellért, a nemzet színésze szavalta el a Szózatot.
