|
Almodovar legújabb sikerfilmje groteszk világba invitálja nézőit. A filmben a kiszolgáltatottság és az egymásra utaltság végleteit mutatja be a hírneves rendező-forgatókönyvíró. A megható és ugyanakkor abszurd szerelmi történetet hatalmas sikert aratott eddig is, az idei Európa filmakadémia 5 díját megnyerte, a legjobb film, forgatókönyv, rendező és férfi főszereplő díját a közönségdíj mellett. Természetesen jelölték az Oscarra is, így lehet, hogy a magyar Hukkle vetélytársa lesz. Való igaz, hogy gyönyörűen fotózott jeleneteket láthatunk, csodás spanyol gitárzenével aláfestve és nagyszerű színészi játékban gyönyörködhetünk. Mégis némi hiányérzet maradt bennem a film végén, sőt menet közben néhol kissé hosszadalmasnak, majdnem unalmasnak találtam bizonyos részeket. A némafilmes jelenetben látható gigászi műanyag női nemi szervbe bújó férfi képe egyáltalán nem igazán illik a film hangulatához, túlzottan morbid és gyerekes a film többi lírai részéhez képest. Mintha a szereplők jelleme sem lenne eléggé kimunkált, Benigno soha nem veti fel magában a kérdést, hogy ha Alicia felébredne, vajon tudná-e szeretni őt, pedig ez a kérdés lenne az, ami igazán izgalmassá tenné a történetet számomra. Hogyan viszonyul a beteg ahhoz az emberhez, aki évekig gondozta, kitartott mellette és jobban ismeri, mint bárki más. Benigno figuráját megtartották aranyos de sajnálatra méltó őrültnek, és Marcust helyezték az előtérbe, az igazi férfit, aki sokkal kevésbé kitartó szerelmében, mint barátja. Viszont a Benigno szerepében látható Javier Cámara kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, teljesen megérdemelten. Vitathatatlanul egy elgondolkoztató és felkavaró művel van dolgunk, amit nem fogunk egyhamar elfelejteni. |