Henri Murger az 1840-es években cikksorozatot írt a párizsi bohémek életéről. A még fölfedezetlen művészek mindennapi túlélését fanyar humorral leíró epizódokból előbb színdarab, aztán regény született. Puccini és Leoncavallo is írt belőle operát, az előbbi lett a sikeresebb, és ez alapján készült a Rent című musical is.
Aki Kaurismäki finn filmrendező a regényhez nyúlt vissza, és szívszorító történetet írt Marcelről, a kiadatlan íróról, Schaunard-ról, a sosem játszott zeneszerzőről és az albán bevándorló Rodolfóról, akit a galériások rendre az utcára penderítenek - festményeivel együtt. Rodolfo megtalálja a boldogságot Mimivel, ám a lány képtelen a művészek bizonytalan életét élni, ezért elhagyja őt. Később visszatér hozzá, de ekkorra már halálos beteg...
"Romantikus téma a szegény, éhező művész, aki dacosan nem adja meg magát a polgári társadalomnak, hanem jóval annak életnívója alatt alkot-alkot-alkot. Kaurismäki filmje ennek a romantikának egyfajta szarkasztikus, ironikusságában is szűkszavú megfogalmazása" - jegyezte meg a rendező. Ascher Tamás, a darab rendezője azonban hangsúlyozta: az általa rendezett előadás "nem harcol Puccinivel", egyszerűen egy más változat. "Nem mintha Pucciniben nem volna éppen irónia, vagy Kaurismäkiben nem volna egyfajta érzelmesség, de ez egy huszadik század végi érzelmesség, amely fojtott, rezzenéstelen arcú, nem árusítja önmagát. Valójában állandóan együtt tartja a megrendülést a szereplői sorsok fölött a rajtuk való mosollyal, néha röhögéssel" - beszélt a feldolgozásról.
A rendező szerint a darab egyrészt "groteszk himnusz a személyiség megőrzéséért", de a művészlét kezdeti bizonytalanságáról is szól, mikor még nem tudni, mennyire tehetséges a fiatal alkotó, mégis megvan benne a makacs, konok különállás a társadalomtól. "E fölött ironizál, és ezt nézi szeretettel ez az előadás".
Akik játsszák az Ascher Tamás rendezte darabot: többek között Debreczeny Csaba, Csuja Imre, Széles László, Hámori Gabriella.
