- Milyen Shakespeare-figurák emlékét őrzöd magadban?
Józsa Imre: Abban a szerencsében volt részem, Tímár Béla, Kalocsay Miklós és Gyabronka József társaságában, Kerényi Imre rendezésében eljátszhattam Ephezusi Dromiót a Tévedések vígjátékában Szentendrén. Aztán tizenöt év múlva a színházunk is bemutatta a darabot, és akkor a másik ikerszolga, a Syracusai Dromio gúnyájába bújtam. Élvezetes feladat volt később A makrancos hölgy öreg kérője Gremio is, jól lehet sokkal öregebb volt a valóságos koromnál. Most a bolondot játszom, akit Nádasdy Ádám vadonatúj, nagyszerű fordításában nem Próbakőnek hívnak, hanem Borotvának.
- Akkor vág az eszed?
Józsa Imre: Naná. A Borotva erre is utal. A szópárbajban kiosztott riposztokra.
- Jó szerep?
Józsa Imre: Isteni szerep.
- Keserű ember, vagy boldog a fickó?
Józsa Imre: Is-is. Mint mindenki ezen a földön. A királyi udvar kényelmes világából kikerül az ardennes-i erdőbe, ahol szinte nomád körülmények közt kell léteznie, ráadásul az itt élő földhözragadt népség nem partner számára egy emelkedett színvonalú társalgáshoz. ahhoz, hogy emelkedett szellemben tudjon társalogni velük. Viszont Lidi, a parasztlányka (a korábbi fordításban Juci ? a szerk.) személyében megismeri a szerelmet, ami egyszerre menny és pokol számára.
- Vígjátéki szerepek hosszú sora áll mögötted. Alapvetően te magad is első sorban komikusnak tartod magad?
Józsa Imre: Aki látta a Szabadság-hegy című előadásunkat, abban sem a vidám énemmel találkozik. Színész vagyok. Szerintem egy színésznek mindent tudnia kell játszani. Mindent.
- Ennek dacára a komikusi vénádon keresztül szeretett meg a József Attila Színház közönsége.
Józsa Imre: Valószínűleg azért, mert ilyen alkat vagyok és így ismertek meg. De engem ez nem zavar. Minden komikus alkatban ott rejtőzik a drámai is.
- Kisimultak a vonásaid. Kipihentnek látszol.
Józsa Imre: (nevetve) Pedig szeptember óta ki se tettem a lábam a színházból. A Szabadság-hegy volt az első bemutatóm, ezt követte a Járom az utam című zenés produkció, és most az Ahogy tetszik.
- A tekintetben viszont ?korszerűtlen" színésznek számítasz, hogy harmadik évtizede egyfolytában koptatod a József Attila Színház deszkáit. A hűség manapság divatjamúlt kategória.
Józsa Imre: Valóban, pontosan harminc éve, 77? januárjában jöttem ide főiskolásként a Vígszínházból, mert Seregi László kiválasztott Csikasz szerepére a Dandin Györgyben. Bodrogi Gyulának voltam a szolgája. Azóta itt vagyok. Ugyanabban az öltözőben, ugyanannál az asztalnál öltözöm, többek közt Újréti Lacival, Turgonyi Pali bácsival, s újabban Katona Jánossal és Andorai Péterrel.
- Szóval kifizetődő a hűség?
Józsa Imre: Mire gondolsz?
- A gázsira.
Józsa Imre: Azt nem mondanám.
- És szakmai megbecsülés tekintetében?
Józsa Imre: Nézd, ez alatt a harminc év alatt megközelítőleg volt vagy százötven bemutatóm. Én itt nőttem fel ebben a színházban. Biztos, hogy elmehettem volna? De tényleg jó szerepeket kaptam, nem értek megalázó feladatok. Egyébként is azt szoktam mondani, találd meg értelmét a létezésednek. S akkor nincs kis szerep. Az Aranycsapatban a csapost játszom. Fél nyolc után három perccel utcán vagyok. Másfél oldalból nehéz maradandót alkotni. De szeretem a srácokat, akik benne vannak Helyesek jópofák. Jól érzem magam köztük.
- Viszont a Hamlet helyett című Rainer Lewandowski darab kizárólag rólad szól. Egyedül vagy a színen.
Józsa Imre: Tudod, tízévenként csinálok egy afféle tabula rasát. Egyfajta összegzést. Így volt A kölyök című musical esetében, amikor negyvenesztendősen eljátszhattam Chaplin szerepét. S ugyanez most a Hamlet helyett című monodráma. Gálvölgyi Jancsi ajánlotta az egyik forgatáson. Springer Márta dramaturg segítségével sikerült megszerezni a darabot. Következett rengeteg e-mailezés meg levelezés a német szerzővel, aki megtisztelte jelenlétével a premiert. Havonta egyszer megy. Ez kevés. Talán a monodráma meghatározás nem mindenkinek gyújt villanyt az agyában, talán a tragikomédia megjelölés jobb lenne. Másfél óra időtartamú, izgalmas történet.
- Azt mesélik, a MŰHOSZ nevű egyesület elnökévé választott. Mit jelent ez pontosan?
Józsa Imre: A Műlegyező Horgászok Országos Szövetségének vagyok a tiszteletbeli elnöke. Ez az a sportág, amikor a horgász áll a sebes sodrású folyóban vagy patakban, botján az általa készített műbogár vagy műlégy. Azzal ingerli kapásra a pisztrángot, majd amikor megfogja, ki sem veszi a vízből, hanem kiemeli a szájából a horgot, ami csak egy tűszúrás - még roncsoló rész sincs rajta - és utána elengedi. Én ezt a sportot űzöm.
- Nos kívánom, hogy még sok jó szerepet kifogj a színház fedőnevű ?zuhatagból" is.
Józsa Imre: Köszönöm. De már nem sokáig csinálom.
- Ezt hogy érted?
Józsa Imre: Annyi mindenért küzdünk, annyi mindent kitalálunk és megvalósítunk életünk során. Csak a saját életünket felejtjük el. Én el akarok menni? Majd?
- Hová? Egy eldugott kis faluba? Kapálni a kertet?
Józsa Imre: Nem. Azt tervezem, hogy amíg a szüleim élnek, addig maradok, de utána eladok mindent és elmegyek egy Karib-tengeri kis szigetre. A homokot fogom túrni a lúdtalpammal és heverészek a napon. Húsz dollárért kapok egy kis szobát. A reggeli is benne van.
- Jól hangzik. De ahogy ismerlek, elviszed magaddal a német szerző darabját - amelyet időközben spanyolra fordítattál -, s a szigetlakóknak játszod naplementekor a tengerparton.
- Kiss Péter -
Forrás: Vidám Színpad
