Bozsik nem engedi rutinból játszani a színészeket

Bozsik Yvett koreográfus-rendező új produkciója, az Állatfarm, George Orwell híres szatíráján alapul.
A gazdájuk ellen fellázadt háziállatok egyenlőségen alapuló, állatközi viszonyok között próbálnak meg gazdálkodni, ám hamar rá kell jönniük, hogy "minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek".

A produkció képekben, mozdulatokban és szavakban mesél el egy nagyon is időszerű történetet, hogy tudniillik a hatalommal hogyan is válnak az emberek aljas gazemberré.

Bozsik, mint ahogy azt a Terasznak is elmondotta (Karafiáth Orsolya igen érdekes beszélgetését érdemes a Teraszon elolvasni - a Szerk.) nem a regényt vitte egy az egyben színpadra, hanem kiválasztotta a számára fontosnak tartott részeket.
Ilyenformán az előadás nemcsak a politika, a társadalom szatírája, hanem a deviáns, beteg léleké is.

Szinte mindegy, hogy tánccal, akrobatikus mozgással, néma, rezzenéstelen mimikával vagy szöveggel jelenítik meg Orwell és
Bozsik gondolatait a színészek - minden módon tökéletesek.
A néző számára a játék minden mozzanata követhető, kódolható. Bozsik egy percre sem hagyja színészeit pihenni, alaposan megdolgoztatja őket, de ennél még fontosabb, hogy nem engedi őket rutinból dolgozni.

Bozsik Yvette rendezői módszerének legfőbb erénye a következetes színészvezetés.
Jelentős prózai színészek alakítanak kisebb-nagyobb szerepeket, akiktől olyanfajta fegyelmet, mozgáskultúrát, színpadi játékot és beszédet követelt, amit színészeink többsége (máskor és máshol) képtelen elsajátítani.

Épp az idei évad eddigi fővárosi előadásai sorra mutatják, hogy amikor végre van egy rendezői elgondolás, szándék, akkor azt a színészek vagy lustaságból, vagy dacos ellenállásból megkontrázzák, és szabotálják a rendező elképzeléseit.
Többek között ezért is olyan ma a magyar színház - amilyen.

E kis kitérő után visszatérve az Állatfarmra: Szabó Győző (Napóleon, disznó, Öreg Őrnagy, disznó) fantasztikus energiával, könnyedén jeleníti meg a rendezői elképzeléseket.
Jó úton halad, hogy néhány esztendő múlva bármilyen szerepet, alkatától idegent is, hitelesen el tudjon majd játszani. Vajdai Vilmos, Szacsvay László, Rajkai Zoltán példát szolgáltatnak: nincs kis szerep, nincs nagy szerep, csak jó produkcióban kell játszani, s a színész nagyot alakíthat.
Az Embert, az Állatfarm egyik fontos szerepét a Merlinből vendégeskedő Horváth Ákos formálta meg.
Ritka színháztörténeti pillanat, hogy egy igencsak kezdő, fiatal színész ennyire birtokában legyen a mesterségbeli tudásnak, s ennyire képes legyen azonosulni a rendezői akarattal.
A többiek táncban zseniálisak. Egyetlen egy rosszul mozgó, mellélépő, vagy inkább taposó táncost nem lehetett látni, óramű pontossággal adják elő a begyakorolt koreográfiát.

Fotó: Peti Péter