"Bozsik Yvette trilógiájának középső darabja, a nagy sikerű Xtabay folytatása, a Holtodiglan azt a kérdést boncolgatja: vajon egymásnak vagyunk-e teremtve, képesek vagyunk-e egymás mellett megöregedni. Az Edinburgh-i Fringe Fesztivál fődíját elhozó produkcióban Vati Tamással párban, a svájci Jean-Philippe Héritier érzékeny és expresszív zenéjére a férfi és a nő története elevenedik meg iróniába, sőt nemegyszer cinizmusba hajlóan. Az Xtabay faun és tündér, inka hercegnő és inka herceg, nagyestélyis férfi tűsarokban, illetve öltönyös férfiimitátor párosait már láthattuk - mesét mondóan, távolról.
A Holtodiglan más. Itt kőkeményen mi vagyunk a színpadon. A mi érzéseink, élményeink, a bennünk rejtőzködő, sokszor elnyomott ösztöneink, megélt és vágyott szexualitásunk. Szerepeink, státuszunk változhat, lehetünk férfiak, nők, fiatalok, öregek, betegek, menedzserek és könyvkötők, az érzések, a vágyak ugyanazok. Meg tudjuk élni magunkat: a bennünk rejtőzködő igazi nőt és férfit? El tudjuk viselni, hogy kötődünk valakihez? El tudjuk viselni, hogy szeret bennünket valaki? El tudjuk viselni a vágyak csitulását, a másik megöregedését? És ő a mi öregedésünket? Együtt tudunk élni magunkkal, s a másikkal - most és mindörökké? A megsárgult családi fotók miről mesélnek majd? Szerelemről, szeretetről, vagy csak a Najmányi László-féle, több nyelven kiabáló kerti törpe mondatai - ?egész életemben kerestem a páromat, de nem találtam, mert nincs még egy olyan, mint én" - hangzanak majd vissza? Csak tőlünk függ..."
/Klausz, Pesti Est/
Szereplők : Bozsik Yvette és Vati Tamás
Látvány : Najmányi László
Jelmez : Bozóki Mara
Fényterv : Pető József
maszk : Nagy Fruzsina
zeneszerző : Jean-Phlippe Heritier
film : Cs. Nagy Sándor
Koreográfus-rendező : Bozsik Yvette
