?Thalia és Apollon"
Budavári Lantestek /40
Oberfrank Pál - színművész
Kónya István - reneszánsz- és barokklant
Helyszín: Budapesti Történeti Múzeum - Gótikus Terme
Időpont: 2006. szeptember 17. vasárnap, 19 óra
Shakespeare teljes életművében két kortársát említett név szerint, Edmund Spenser-t, a költőt és John Dowland-et (a reneszánsz kori angol Orpheus), a legnagyobb angol lantost.
If music and sweet poetry agree,
Ha egyetért költészet s zene,
As they must needs, the sister and the brother,
Oly teljesen, mint nővér és fivér,
Then must the love be great 'twixt thee and me,
Köztünk a szerelem betellene,
Because thou lovest the one and I the other.
Mert ezért égsz te, s én a másikért.
Dowland to thee is dear, whose heavenly touch
Te Dowlandért hevülsz: ha lanthoz ér,
Upon the lute doth ravish human sense;
Minden emberi érzést elragad;
Spenser to me,whose deep conceit is such
Nekem Spenser drága eszméje mély,
As passing all conceit needs no defence.
És minden képzeletet meghalad.
Majd Henry Purcell, a barokk kor angol Orpheus-a a Dioclesian c. opera előszavában John Dryden, dráma-és szövegkönyvíró a következőket írja;
"A Zenét és Költészetet mindig is Nővérekként tartották számon, akik kéz a kézben járva segítik egymást... Mindkettőjük önmagában is nagyszerű, de bizonyosan akkor a legcsodálatosabbak, amikor összekapcsolódnak , mert akkor semmi sem választja el őket a Tökéletességtől : ilyenkor úgy jelennek meg, mint a Bölcsesség és Szépség egyetlen közös megtestesülésben."
forrás: Kónya István
