Ilyen bemutatóval nyitni saját színházban, bármily népszerű is az, a huszonnegyedik évadot, két dolgot igényel. A sorrend nem biztos: tökéletes szaktudást és egy védőháló nélkül négyesszaltót ugró artista bátorságát.
Azzal már nem is érdemes foglalkozni, magam is többször megírtam, hogy a zsebkendőnyi alapterületű színpadon III. Richárdot is kiválóan meg lehetett rendezni, Karinthy tökéletesen érzi a játék terét, és rajta még nem fogott ki a szűkös tér.
A színészválasztás és -vezetés volt tehát a döntő kérdés olyan színházban, amelynek nincs saját társulata.
Pápai Erikát nem nyomasztotta Ruttkai emléke, fesztelenül eljátszotta Kata szerepét, és hiteles volt. Kicsit másként, hiszen máskor, a játékban olyan szellemiséggel, aminek megértéséhez nem szükséges a fiatalabb nézőnek semmiféle történelmi tanulmányokba mélyednie. Az ő játéka biztos pontja az előadásnak.
A szinkronhangként ismertebb Sörös Sándor merészebb választás volt, mögötte érezni lehetett a színészóriást játszó igazi színészóriás Básti kísértetét. A kísértet félelmetes volt, ám a közönség reakciói igazolták a választás helyességét: akiknek nem adatott meg az akaratlan összehasonlítás lehetősége, elfogadták a Mérei Lászlót alakító Söröst.
Forbáth László íróként Cseke Péter nagyszerű volt. Nem vacakolt azzal, hogy a szerepnek óriási előzményei vannak a színi irodalomban, azzal pedig végképp nem, hogy ő most Mensáros szerepét kapta. Megragadta az őstípust, a bátortalan fiatal írót, aki elmaradhatatlan táskájával és halkszavúságával ? aligha véletlenül ? Vámos Miklósra hajaz, és természetesen szerelmes a színésznőbe. Óvatosan kerülte, hogy a Molnár Ferenc-i nagyon okos, kávéházfi írókra emlékeztessen, és végül, akár a Gyárfás Miklós megírt furfangos író, egy jó darabbal mutatta meg Kabók Kata okosságát.
Schubert Éva komédiázása remekül illett a darabba, és senki másra nem emlékeztetett, csak Schubert Évára, amikor éppen nagyszerűen komédiázik. Hatalmas energiája és játékkedve imponáló, humora pontosan ismeri a határt, és ki is használja.
A színház hagyományaihoz méltó, magas színvonalú szórakozást adott a Gyárfás Miklós ? Karinthy Márton ? Vajda Anikó ? Vajda Katalin szerzőkvartett darabja, amelynek a filmből átemelt, szürrealisztikus jeleneteit is kiválóan alkalmazta színpadra a hosszú évek óta pályája csúcsán álló, már harminc éve rendező Karinthy Márton.
forrás: Karinthy Színház
