| Niccolo Machiavelli nevét elsősorban politikája és államtörténeti munkája tette örökérvényűvé. De igazi reneszánsz ember lévén irodalommal is foglalkozott, méghozzá magas fokon. Megírta Firenze történetét, A fejedelem című nagyszabású művét - ezt Lorenzo de Medicinek ajánlotta, akinek a pártfogását élvezte. És mellékesen írt két reneszánsz komédiát is, amelyek közül a Mandragórát rengeteget játsszák, de a Budaörsön most bemutatott Cliziát szinte sosem. Pedig ugyanúgy bővelkedik helyzet- és jellemkomikumban, mint a Mandragóra. Azt az ismert vígjátéki alapszabályt alkalmazza, amely szerint öregember szeret bele fiatal lányba, és ezáltal nevetségessé teszi magát. Macchiavelli kicsit önironikusan önmagát írta meg Nicomaco alakjában. Idős korában ugyanis beleszeretett egy fiatal énekesnőbe, akivel a száműzött Fornaciari birtokán ismerkedett meg, Firenzén kívül. Amikor a nemesúr száműzetése letelt, nagy ünnepséget ültek, erre az alkalomra írta a szerző 1525-ben a Cliziát. |
 |
| Szilágyi István és Urmai Gábor |
| Kiváló nyári szórakozás tehát a darab, amelyet a Budaörsi Játékszín nyári színházában, a Közösségi Ház parkjában mutattak be. Éless Béla rendezésében az erőteljes reneszánsz elemek dominálnak. Jó volt az öreg szerelmest játszó Szilágyi István, akit cserfes felesége tesz lóvá. Őt Bánfalvy Ágnes alakítja, remekül. A vaskos humort képviselte a két szolga: Urmai Gábor, a buta Pirro és Stubnya Béla, az okos intéző szerepében. Mindketten hoppon maradnak mint kérők, Cliziát végül - aki csak az előadás utolsó percében jelenik meg - Nicomaco fia (Várfi Sándor) kapja meg. |
 |
| Szilágyi István és Bánfalvy Ágnes |
| Kár, hogy az egyfelvonásos művet zenével két felvonásosra dúsították. A történet ugyanis nem bír el ilyen hosszú időtartamot. A zenével - Kokavecz Iván munkája - nem lenne baj, de azzal igen, hogy a prózai színészeknek nincs hangjuk, és a hangosítás sem hibátlan ezen a nyári játszóhelyen. Mindezt talán sikerül kiküszöbölni, mikor az előadást szeptemberben beviszik a színházba. |
