Marie Chouinard 1978-ban készített első koreográfiájával azonnal berobbant a köztudatba, és azóta is a hiteles művészi megszólalás megszállottjának tekintik világszerte. 12 év szólókarrier után 1990-ben alapította meg saját társulatát, a Compagnie Marie Chouinard-t, amely azóta a világ minden táncszínpadán és rangos fesztiválján sikereket arat. 2006. májusában a magyar tánckedvelő közönségnek kivételes alkalma nyílik arra, hogy a világszerte ünnepelt kanadai koreográfusnő munkáiból újabb ízelítőt kapjon, ezúttal két helyszínen.
A Trafó és a Thália bemutatja: Koreográfia: Marie Chouinard
bODY_rEMIX/gOLDBERG_vARIATIONS
Zene:
Louis Dufort - Variations on the Variations,Johann Sebastian Bach - Goldberg Variations (Variations 5, 6, 8)
Helyszín: Thália Színház
Időpont: 2006. május 15. hétfő, 19h
Marie Chouinard csoportos koreográfiájában ismét egy klasszikus zeneműhöz, Johann Sebastian Bach Goldberg Variációk c. munkájához nyúl. A tőle megszokott könnyedséggel és játékossággal kezeli mind a hang- és a mozgásanyagot, mely az előadásban szerves egységgé kovácsolódik. A táncosok rendhagyó módon különféle kiegészítőket használnak. A hagyományostól radikálisan eltérő funkcióban jelenik meg a spicc-cipő, illetve mankók, kötelek, protézisek és balett rudak kavalkádja segít a táncosoknak saját határaikat átlépni és túlszárnyalni, újszerű mozdulatsorokat létrehozni.
*****
A Trafó bemutatja:
Egy faun délutánja
Koncepció - koreográfia és zene: Marie Chouinard
A Trafóban egy est keretében a közönség Marie Chouinard szóló-munkásságának két fontos momentumával ismerkedhet meg: egy mára már mérföldkőnek számító klasszikussal, valamint egy friss és merész mozgáskísérlettel.
Az Egy faun délutánja a koreográfus jellegzetes érzéki, nyers animális erővel dolgozó táncnyelvének klasszikus példája, Nizsinszkij forradalmi faunja által ihletett mű. Marie Chouinard egyedülálló alkotói periódusának, 1978 és 1998 közötti szólókorszakának része. Claude Debussy zenéje helyett a táncos testéhez rögzített szenzorok által gerjesztett hanganyag adja a darab ?zenei" kíséretét.
A Trafó bemutatja:
Étude No. 1.
Zene: Louis Dufort
Koncepció - koreográfia: Marie Chouinard
Az Étude No. 1. egy ?acélos" minimalista alkotás, mértani formákkal és kirobbanó energiával jellemezhető munka, mely a koreográfus, Lucie Mongrain táncos és Louis Dufort zeneszerző találkozásából született.
Helyszín: Trafó
Időpont: 2006. május 17-18. (Sze-Cs) 20:30h
Támogatók: Thália Színház, Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága
*****
Marie Chouinard és munkássága
A zseniális kanadai koreográfust, Marie Chouinard-t és társulatát nem kell bemutatni a táncszerető közönségnek, hiszen aki látta az 1999-es Őszi Fesztiválon bemutatott Les Solos című estjét a Trafóban vagy a Tavaszi áldozatot a Thália Színházban, nem feledheti a hatást. És aki 2002-ben a Les 24 Préludes de Chopin-t és a Cri du monde-ot is látta, meggyőződhetett róla, hogy korunk egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb koreográfusát tisztelhetjük Marie Chouinard személyében. 2004. áprilisában Chorale c. koreográfiájával, illetve a Cantique 1-gyel, legelső filmjével aratott újabb fergeteges sikert Budapesten.
Májusban a társulat legújabb csoportos koreográfiáját láthatjuk majd a Tháliában, míg a Trafóban két ? a koreográfus munkásságának egy korai, illetve későbbi szakaszát meghatározó ? szóló lesz látható.
Marie Chouinard 1978-ban készített első koreográfiájával azonnal berobbant a köztudatba, és azóta is a hiteles művészi megszólalás megszállottjának tekintik világszerte. 12 év szólókarrier után 1990-ben alapította meg saját társulatát, a Compagnie Marie Chouinard-t. Chouinard pályájának fontos momentuma, hogy élt New Yorkban, Berlinben, Balin és Nepálban. Ezek az utazások, valamint kielégíthetetlen kíváncsisága, a legváltozatosabb területeken folytatott tanulmányai és a különböző technikák elsajátítása hatják át a művész munkáit, melyekben képes az emberi testet több, nagyon eltérő aspektusból vizsgálni.
Az 1978 óta készített több mint 50 koreográfia jól tükrözi ennek a bámulatos koreográfusnak a világlátását. Számára a tánc szakrális művészet, az emberi test pedig ennek a szakralitásnak a hordozója, és mint ilyen, tiszteletet érdemel. Minden egyes darabjában újabb és újabb univerzumokat teremt mesteri virtuozitással.
Marie Chouinard szótárában az egyes elemek klasszikus szerkesztés szerint kapcsolódnak egymáshoz, miközben integrálja a különböző kultúrák testképzeteit. Chouinard úgy tekint a testre, mint bármi befogadására képes anyagra. Nyersanyaga a táncosok húsa, csontjai és izmai, az ösztönök és az emberi test életenergiája, és ezeknek a belső kapcsolatait állítja színpadra. Jelentéshordozóként minden egyes gesztus az emberi testbe ágyazott gondolat ?fonémájává" válik, miközben a forma a táncos lelkét tükrözi, ahogyan az a szervekben, sejtekben és energiaáramlatokban lakozik. Marie Chouinard az élet közvetítőjeként ünnepli az emberi testet. Koreográfiai alkotásai egyedülálló univerzumok, melyek fantasztikus fényekből, külön jelentést hordozó hangzásból és változatos formákból épül föl.
A Compagnie Marie Chouinard nemzetközi elismertsége annak a munkának köszönhető, amit a montréali művész kb. 25 évvel ezelőtt kezdett meg. Ahhoz, hogy megértsük, miért fogadják a világ színpadain és legnagyobb nemzetközi fesztiváljain hatalmas ovációval a társulatot, vissza kell tekintenünk az 1978-as évre, amikor Marie Chouinard szólistaként bemutatta első darabját, a Cristallisation-t. A koreográfust e munka avatta valódi, összetéveszthetetlen stílusú alkotóvá, aki ezt követően még mintegy 50 koreográfiát, performanszt, akciót, hangművet és installációt készített, amelyekben töretlen kíváncsisággal kutatja az emberi test titkait, annak minden vonatkozásában, éppúgy, mint a formai eszközöket.
Az első csoportos koreográfiáját 1991-ben készítette el Les Trous du ciel címmel, ezt az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is bemutatták. Ebben a darabban a közönség és a kritika megtalálhatta ugyanazt az intenzitást, amit a szólókból már ismert, ezúttal azonban több előadó révén megsokszorozva. 1993-ban Sztravinszkij zenéjére elkészítette a Tavaszi áldozat c. darabot, amit 1994-től a Debussy zenéjére készített Egy faun délutánja c. előadással együtt játszanak. Ennek a zsigerekig hatoló programnak az erejét az adja, hogy képes legmélyebb emlékeinket felkavarni. 1996-ban a társulat elkészíti a L?Amande et le Diamant c. darabot, amiben Chouinard tovább folytatja hang és mozgás viszonyának kutatását. 1998-ban elkészül a Les Solos 1978-1998 c. előadás, ami ennek az egyedülálló alkotónak szenvedélyes, egyszersmind kemény és mindvégig következetes pályáját összegzi kilenc régebbi, valaha általa kitalált és előadott szólón, illetve két új darabon keresztül.
1999-ben Chouinard először készít olyan darabot, a Des feux dans la nuit-t, amiben egy szigorú, férfias világot mutat be. Ez egy férfi táncos számára készített koreográfia Robert Racine saját előadásában elhangzó zenéjére. Szintén 1999-ben születik a Les 24 Préludes de Chopin, ami voltaképpen szólók, duók, triók és csoportos koreográfiák egyvelege. Itt világosan megmutatkozik az a könnyedség, amivel Chouinard a klasszikus művekhez nyúl azért, hogy feltárja azok mély érzelmi tartalmait a mai kor embere számára. 2000-től ezt a darabot az új, Cri du monde c. koreográfiával együtt játsszák. A Cri du monde egy felzaklató ?alaktani tanulmány", ami a test architektúrájának megfigyelésén alapul és mindazokat az erőket és feszültségeket jeleníti meg, amelyek mindegyikünkben ott lakoznak. 2001-ben Chouinard újra egy szólót készít, az Étude 1-et, ezúttal egy női táncosnak, Louis Dufort zenéjére. 2003-ban elkészül Marie Chouinard első filmje Cantique 1 címmel, illetve egy új koreográfia is 10 táncosra, a Chorale.
Marie Chouinard pályafutása alatt több jelentős díjat kapott művészi munkásságáért. Például 2000-ben New Yorkban egész életművét díjazták a Bessie Awarddal, Glasgowban 1994-ben A tavaszi áldozatért megkapta a Paper Boat-díjat. A társulatot a világ minden táncszínpadán és rangos fesztiválján láthatja a közönség. Állandó koprodukciós partnerük többek között a New York-i Joyce Theater, a bécsi Impulstanz Fesztivál, a Velencei Biennálé.
forrás: Trafó
