(MTI) Urbán András rendező a határ menti létet és a kapcsolatokat bemutató Pass-port projekt második előadásának főpróbája előtt elmondta, hogy a darabhoz kérdőívekkel és interjúkkal témákat és élményeket gyűjtő színészeknek Szegeden lényegesen nehezebb dolguk volt, mint az első, szabadkai előadás létrehozásában közreműködő társaiknak.
A Szegeden és környékén élő fiatalok sokkal inkább nyugat-orientáltak, mint vajdasági kortársaik. A többség közülük úgy tekint a közelükben húzódó magyar?szerb határra, mintha ott a világ véget érne, az érdeklődő keveseknek is csak homályos elképzelései vannak ? fogalmazott a művész.
Az emberekben idealizált kép él a vajdasági magyarokról, akik népies, rusztikus környezetben töltik napjaikat, ugyanakkor képesek a jég hátán is boldogulni ? mondta Urbán András, hozzátéve, hogy az élet a határ túloldalán nagyon hasonló.
A két országot elválasztó határhoz való viszonyban pedig generációs különbségek figyelhetők meg. A középkorúaknak és az idősebbeknek a mai napig összeszorul a gyomra, ha a határhoz ér, a fiatalabbaknak pedig néha még az útlevél fogalmát is magyarázni kell ? közölte a rendező.
A KDSZ-t vezető művész a projekt első, Pass-port Szabadka ? avagy a démonok városa című, májusban bemutatott előadás visszhangjáról elmondta: a darabot az észak-bácskai településen és Szegeden kedvezően ? a színészek megfogalmazása szerint átszellemült örömmel ? fogadta a közönség. Talán ez azért is van így, mert nagyon kevés olyan kezdeményezés van, amely érdemben foglalkozik ezzel a témával.
