| 125 éve született Dohnányi Ernő zeneszerző. Alkotásait sorra tűzik műsorukra a szimfonikus zenekarok, együttesek, szólisták. A mester nápszerűsége rohamosan nő, műveit egyre többen ismerik és kedvelik meg hangversenyről-hangversenyre. Ez nem csoda, darabjai filmzeneszerűek, könnyen rághatóak és emészthetőek még annak is, aki nem renszeres látogatója a koncerttermeknek. Az őszi, ködös táj, a felhők mögül kikandikáló napsugarak, egy-egy kellemes fuvallat, de az elsöprő erő is felbukkan műveiben. A hallgató bejárja a csodák birodalmát, lelkét a különleges hangnemváltások, a lendületes dallamok állandó izgalomban tartják. |
 |
|
A Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Dohnányi három szerzeményét szólaltatta meg ezen az estén. A Szimfonikus percek, a Stabat Mater és az I. zongoraverseny a zeneszerző három különböző karakterét festette le a közönségnek. A Szimfonikus percekben érdekes színek, változatos témák és dallamok szólaltak meg a tételek során. |
 |
| A Stabat Mater az égi varázsból csent el egy darabot, amit az Angelica Leánykar segített közvetíteni. A mű énekes szólistái Kolonits Klára, Bodrogi Éva és Heim Mercédesz voltak. |
 |
| A zongoraverseny melódiáját és szerkesztését annak idején Brahms is megirigyelte. Hát még ha hallotta volna a darabot Jandó Jenő előadásában. A Dohnányi zenekart ezen az estén Hollerung Gábor, az együttes igazgatója vezényelte.
Fotó: Szikszay Szilvia |
