?Az élethez illúziókra van szükség." (Otto Rank)
?Vedd el egy átlagember létfontosságú hazugságait és megfosztod boldogságától." (Henrik Ibsen)
A Just for Show készítésekor Newsont az izgatta, hogy a boldogsághoz miért van szükség létfontosságú hazugságokra. Igazán boldog-e, aki antidepresszánsok szedése mellett boldog? Miért burjánzanak a 21. században a televíziós átváltozó showk? Miért éreznek az emberek óriási nyomást, hogy jól érezzék magukat és jól nézzenek ki? E mögött a koreográfus azt az általános jelenséget véli felfedezni, hogy az emberek egyszerűen menekülnek a fájdalom és a nehézségek elől.
Newson vízióját videovetítés, vizuális illúzió és szójátékok teszik teljessé. A darab készítése során a társulat hosszasan kísérletezett különböző technológiai megoldásokkal, ennek eredményeképpen virtuális táncosok és színpadkép született, még érzékletesebbé téve látszat és valóság határainak elmosódását. A DV8 történetében ez a legtöbb szöveget tartalmazó előadás, melyet többnyire Newson írt, saját életéből és különböző itt-ott elcsípett anekdotákból merítve.
A Just for Show 5 év után a társulat első új darabja. A DV8 nem enged az ún. produkciós kényszernek, egy projekt-alapú társulat, melynek darabjait hosszú és alapos kutatómunka előzi meg. A Just for Show korunk társadalomkritikája és kórrajza. Lloyd Newson egyedülálló éleslátással és emberismerettel állítja pellengérre a külcsín és a szemfényvesztés eluralkodását ? az átváltozó showk, a beteges diéták, az antidepresszánsok világát ? és e mögött keresi az ?igazságot".
A legendás társulat 8 éve járt utoljára Magyarországon.
***
A Nagy Britmánia keretében a British Council és a Trafó bemutatja:
DV8 Physical Theatre: Just for Show
2005. december 8-10. 20h
Koncepció és rendezés: Lloyd Newson
Rendező-asszisztens: Gabriel Castillo
Díszletterv: Lloyd Newson, Naomi Wilkinson
Zeneszerzők: John Hardy, Simon Hunt
Fényterv: Jack Thompson
Jelmez: Christina Cunningham
Videóterv: Niall Black
Videóművész: Oliver Manzi
A darab a Brighton Festival felkérésére készült.
Koprodukció: Romaeuropa és Accademia Filarmonica, Róma; National Theatre, London; Théâtre de la Ville és Festival d?Automne, Paris; spielzeiteuropa / Berliner Festspiele, Berlin.
Támogatók: Calouste Gulbenkian Foundation, Artsadmin, NKA, British Council
Az előadás egyes jelenetei meztelenséget és/vagy durva nyelvhasználatot tartalmazhatnak. Szünet nincs.
***
Lloyd Newson
Az ausztrál származású Lloyd Newson pszichológiai tanulmányokat végzett, majd ösztöndíjjal tanult a London Contemporary Dance School-ban. Darabjait minden esetben meghatározza pszichoanalitikus látásmódja: hétköznapi történetekből építkezve láttat társadalmi jelenségeket és folyamatokat.
Newson, aki soha sem leplezte nemtetszését az absztrakt tánc kiüresedett, számára semmitmondó esztétikájával kapcsolatban ? egyenesen a ?művészeti formák Prozac-jának" titulálva ezt az irányzatot - ezúttal is hozza a formáját. A Just for Show a hagyományos esztétikát és formákat kérdőjelezi meg, miközben a mozdulat tartalommal, jelentéssel való megtöltésére törekszik. A DV8 munkájára az esztétikai és fizikai kockázatok vállalása, a színház és a tánc között húzódó határvonalak eltörlése, megsemmisítése jellemző. Célja, hogy radikális legyen és egyidejűleg világosan közvetítse az általa vallott eszméket és gondolatokat, darabjaival a lehető legszélesebb közönséget célozva meg.
Fizikai színház
A brit fizikai színházra, ahogy a brit filmművészet és irodalom számos alkotására, jellemző a társadalmi témák, illetve problémák középpontba helyezése. A közel 20 éves múltra visszatekintő DV8 korábbi előadásai úttörőnek számítottak a brit fizikai színház markáns karakterének és jellegzetes átpolitizáltságának megteremtésében. Lloyd Newson, a társulat alapítójának és művészeti vezetőjének érdeklődésének középpontjában már a 80-as, 90-es évek idején olyan kényes társadalmi kérdések álltak, mint a szexualitás, és ezen belül is a férfiasság ? a maszkulin férfi ideál ? és a szexuálpolitika problematikája. A mára már közkedvelt témának számító gender-kutatás és a nemi identitás kérdéseinek vizsgálata akkor még gyerekcipőben jártak, a darabok (My Sex, Our Dance; My Body, Your Body) alapjául elsősorban feminista elméletek szolgáltak. Az akkor kitörő AIDS-krízis és az eluralkodó homofóbia különösen aktuálissá tették a DV8 provokatív megközelítését.
