East Side Jazz Company

Az új együttes régi is, meg nem is. Régi, mert a hosszabb ideje magas színvonalon játszó Lakatos Ágnes Trió bővült néhány taggal: Lukács Miklós - cimbalom, Lázár Zsigmond - hegedű és Ágoston Béla - fúvósok. Az "új" zenészek is kimagasló tudású, nagy tapasztalattal bíró előadóművészek, akár saját hangszerükön szólistaként, akár más zenekarok vendégművészeként. És új, mert megpróbálják a jazz egyes ágait, stílusirányzatait kicsit másként értelmezni, mint az a hagyomány megkívánná. Lakatos Ágnes véleménye szerint, a zenéjükben érvényesülni kell annak a ténynek, hogy Közép-Európa szívében laknak, alkotnak. Ezt elsősorban a hangszerválasztással, egyben a hangszereléssel, a folklór forrásként történő felhasználásával kívánják elérni. Természetesen, tudják, hogy nem ők találták fel a spanyolviaszt. Ám a személyiség, a zenész egyedi tapasztalatai megkülönböztető jegyek, ennek következtében a zenéjük is egyedi, mással össze nem keverhetővé válik.

A véleményeket, a teóriát a koncert egyértelműen bizonyította. Nézzük rögtön a harmadik számként bemutatott, a klasszikus irodalomban fogalomnak számító Summer Time-ot. Egy East Side-os feldolgozást hallottunk. Ágoston Béla (fotó, a bőgőnél Csuhaj Barna Tibor) szaxofonjátéka egészen rendkívüli: átveszi és bravúrosan alkalmazza a gyimesi csángók furulya játékából ismert dünnyögést, ami gyakorlatilag egy második szólamot jelent.
Megcsillantja egyedülálló képességét, a dorombéneklést is. A cimbalom és a zongora egymásnak felelget, az előre megbeszélt futamokat jócskán tarkítják váratlan improvizációk. Lakatos jól időzített belépései csak fűszerezik a hatást. Mindeközben egy pillanatra sem lehet elfelejteni, hogy jazz koncerten vagyunk! Az alapdallam körbevándorol az egyes hangszereken, kiváló dob, bőgő és zongora szólókat jutalmaz nyíltszíni tapssal a szépszámú közönség!

Ősbemutatója volt a szünet előtt bemutatott Bora című szerzeménynek. Szövege nincs, Lakatos Ágnes (fotó) azt kérte a közönségtől, engedje el a fantáziáját, s ha már egy szél neve a cím, gondolkozzon mindenki, hová is repítheti e szelek szárnyán.
Jómagam úgy éreztem, egy történelmi utazáson veszek részt. A különféle hangzások történelmi korokat idéztek bennem. Egyszer Mátyás király udvarában voltam jelen, majd reneszánsz dámák között éreztem magam. De megcsapott az aratás utáni parasztbál tipikusan mulatós, magyar hangulata is. Mindezek megfelelő módon támasztják alá a bevezetőben említett, nyíltan felvállalt kelet-európai alapokat. E szempontból fontosnak és irányadónak tartom Lukács Miklós cimbalmos véleményét.

Lukács Miklós 1977-ben született, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát cimbalomtanár szakon végezte el. A jazz zenével három-négy éve foglalkozik, Lakatos Ágnes trióján kívül a Borbély Műhelyben is zenél. Borbély Mihály mellett különösen sok lehetősége van a folklórelemek jazzbe történő adaptálásra. Emellett a Schilling Árpád rendezte Hazám hazám című darab egyik zeneszerzőjeként is felfigyelhetünk a fiatal művészre.
Édesapja cimbalmos volt, és jóllehet, Miklós hegedülni szeretett volna, de gyorsan váltott, mikor meghallotta apját játszani.
- Az átlagember a népzenéből és a cigányzenéből ismerik a cimbalmot, egyesek a komolyzenében is el tudják helyezni. A jazz zenében történő alkalmazása viszont egyáltalán nem szokványos. Egyetért ezzel az állítással? - érdeklődött a Terasz Lukácstól.
- Igen, ez jó levezetés. Egyben válasz is. A jazzhez csak a népzene és a klasszikus zene megismerése után lehet eljutni. Így kevés képviselője van, jószerint csak Balogh Kálmánt tudom megemlíteni. A cimbalom kimeríthetetlen forrása lehet a jazznak, bőven "belefér" a kortárs hangzásvilágba! Sőt, ha egy kicsit el akarunk térni az amerikai vonaltól, kell, hogy ilyen hangzások is megszólaljanak. A cimbalomtól magyarabb hangszer nem kell. Ettől lesz olyan east-side, olyan magyaros!

Az East Side Jazz Company legközelebb október 30-án ad koncertet a Benczúr Házban.

Fotók: A szerző felvételei