A gazdasági világválság éveiben játszódó művet a szerző saját tapasztalatából írta: maga is dolgozott gyapot- és gyümölcsszedő munkásként, hogy egyetemi tanulmányai alatt eltarthassa magát. Ezeket az élményeit vette bele az idénymunkásokról szóló kisregényébe, akárcsak később az Érik a gyümölcs című művébe, amellyel berobbant az amerikai irodalomba. George és Lennie államról államra vándorolnak az USA-ban, nincs családjuk, földjük, házuk, egyik helyről mennek a másikra, azt a kevés pénzt pedig, amit keresnek, azonnal elköltik. Úgy élnek, mint az amerikai fizikai munkások milliói. Nekik azonban vannak álmaik: saját földet szeretnének, saját kis házzal. Még valami megkülönbözteti őket a többiektől: ketten járnak, míg ezek az idénymunkások általában magányos fickók. Azért vannak ketten, mert George gondját viseli Lennie-nek, aki "a természet befejezetlen gyermeke". Gyengeelméjű, miközben brutális fizikai erővel rendelkezik. Ez okozza végzetét. |
 |
 |
|
| Koncz Gábor | Rák Kati | |
| Mindenekelőtt Koncz Gábor Lennie-jét kell kiemelnünk, mint az előadás legjobb alakítását. Ez a ma is sármos, jóképű, izmos színész most egy óriáscsecsemőt játszik, jó szándékú, ám debil fickót, aki mindig mindent elfelejt. Minden mozdulatából süt a jóindulat, mégis ahová nyúl, ott halál terem. Egyszerűen nincs tisztában a saját erejével és a normális emberek törvényeivel. A "normális" emberek persze igencsak silányak: a főnök erőszakos fia (Dózsa Zoltán), annak kikapós felesége (Rák Kati), a kutyát lelövő munkás (Uri István), a kuplerájba járó másik munkás (Konrád Antal). Kivételt képez a kiszolgáltatott öregember - Keres Emil remek karakteralakításában. És persze George, aki minden morgolódása ellenére felvállalja a társulást az elmebeteg Lennie-vel - őt Csuja Imre játssza, kiválóan. Gyarmati Ági puritán díszleteiben egy könyörtelen világ elevenedik meg a szemünk előtt, amely nem ismeri az irgalmat és a másságot. Steinbeck ugyanolyan kegyetlen ítéletet mond ebben a darabjában is, mint az Érik a gyümölcs-ben. |
