A franciák, úgy tűnik, minden zsánerben meg akarják hódítani a filmvásznat és ezen erőfeszítéseik nem is sikertelenek. Nagyszerű akció- és kosztümös filmjeik mellett elvontabb, kis költségvetésű filmekkel is betörnek a piacra. A nálunk nemrég bemutatott Egy fecske is ebbe a kategóriába sorolható. A film egyszerűen és őszintén mutatja be a vidéki élet szépségeit és nehézségeit, és két ember furcsa kapcsolatát. A párizsi informatikus tanárnő nagy elhatározással úgy dönt, hátat fordít kényelmes városi életének, jól fizetett szakmájának és vidékre költözik, hogy mezőgazdászként, jobban mondva földművelőként keresse meg kenyerét. Elvégzi a két éves iskolát és vesz egy tanyát az Alpok alján, ahol kecskéket tenyészt. A tanyán él a régi tulajdonos, aki még több mint egy évet szeretne itt tölteni valamilyen okból. |
A táj gyönyörű, az élet szép nyáron, minden jól is megy, de arra azért rá kell jönnie a nézőnek és a főszereplő hölgynek egyaránt, hogy a földművelés bizony egy kemény élet, ahol hamar meg kell ismerkedni a halállal is. Az idillikus tájképek közé a rendező kiábrándítóan naturális jeleneteket kever, hogy felrázza a közhelyekbe belefásult közönséget és egy sokkal őszintébb, kiegyensúlyozottabb összképet hozzon létre, a csöpögős-édeskés falusi élet sablon helyett. Láthatunk brutális disznóölést, még sokkal durvább marhakivégzést, és sikertelen kecskeszülést is, de mindez jót tesz a filmnek és a nézőknek egyaránt. |
A nyár után lassan beköszönt a tél, ami bizony próbára teszi a legerősebb férfiembereket is, nemhogy a magányos városi lánykát. Ráadásul a régi tulaj, a mogorva és mizantróp férfi is meg akarja leckéztetni a leányzót, akiből szerinte még hiányzik a természet iránti tisztelet és az alázat. A férfi rövid időre tönkreteszi Sandrine fűtését, hogy az kénytelen legyen nála megszállni pár napra és hogy jobban megismerjék egymást. Kettejük kapcsolata nagyon nehezen indul, mert mindketten túl büszkék ahhoz, hogy közeledjenek a másikhoz, pedig mindkettőjüknek szüksége van a másikra. A férfinek halála előtt még át kell adnia a tudását és a vidéki élet szeretetét az új tulajdonosnak, és szüksége is van a lányra, hogy jeges magányából kiszabaduljon és megbéküljön Istennel, mielőtt távoznia kell. Lassan kivirágzik a furcsa kapcsolat és mindketten sokat tanulnak egymástól, miután sikeresen leküzdik a gátakat. Csodás alakítást láthatunk az idős farmert alakító Michel Serrault részéről, aki nagyszerűen játssza a magára maradt, befele forduló öreget, aki túl sokat csalódott az életben és túl sok mindent veszített el, hogy boldog tudjon lenni. A Sandrinet játszó Mathilde Seigner pedig egyszerre tud átlagos és gyönyörű lenni, természetesen mozog a tőle távol álló közegben és hitelesen alakítja szerepét. |
