Ez a hely nem a szellemi kábítószer-kereskedelem kezében van. Ez nem az illúziók, hanem a tapasztalatszerzés színhelye. Az előfeltételek, hogy a színpad és a nézőtér megtisztíttassék minden "mágikus" eszköztől, és hogy "hipnotikus erőterek" ne állhassanak elő, teljesültek.
Kérjük, ne sajnálják a ruhatári díjat, naivitásuktól legalább erre a kis időre szabaduljanak meg. Önök felelősségteljes felnőtt emberek. Amit a színpadon látnak, nem lesz önfeledt szórakozás. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen nem a kártérítési hivatalba jöttek, hogy meg nem élt élményeikért itt pótolják önöket. Az ember ugyanis azért megy be a színházba, hogy ott a pénzéért lásson valamit az életből. De ne csak nézzenek - figyeljenek! Itt belátásra bírják önöket.
Nem lesz elkendőzve semmi. Amit a színpadon látnak, az nem az Örök és Abszolút, hanem maga a történelem. A történet arról számol be, ami már egyszer lezajlott, amit már nem lehet megváltoztatni. (Ha mégis úgy érzik, az aktualitás nem veszett el, az csupán a véletlen műve.) Tapasztalatot természetesen meríthetnek belőle.
Minden bizonnyal elbűvölte önöket gyerekként a cirkusz, a vásári mutatványosok vagy épp a revü világa, a mozdulatokból áradó elegancia, tökéletesség és kigyakoroltság. A színészek ugyanolyanok, mint az akrobaták vagy a táncosok: nem leplezik, hogy mozdulataik betanultak, és érzelmeiket rögzített cselekvés és gesztusok által fejezik ki. Aki a színpadon áll, az szerepet játszik és nem önmagát. A hiteles játékra törekvés során nem próbálja elhitetni önmagával (s ezáltal másokkal sem), hogy átalakult. Éppen ezért, kérjük, ne azonosítsa X vagy Y színészt az általa játszott alakkal, mert ő nem éli bele magát a figurába, hanem megmutatja, milyen embert játszik.
Korunk forgatagának kizárólag bizonyos veszélyesség a hajtóereje, s kapunk belőle eleget minden közepes amerikai filmben; a sport már a mulatságot keresők szenvedélyévé teszi a veszélyt, ez azonban éppen a monumentális színjátszásból hiányzik ma: egyszerűen ártalmatlan. Itt viszont jó helyen járnak. Nem lesz egyszerű és nem lesz ártalmatlan, amivel szembesülnek, de nyugodjanak meg, nem fog fájni. Csak azt kapják, amit úgyis ismernek. A világ dolgait látják majd különös, meghökkentő, ám nagyon éles és tiszta fényben, hiszen ha valami túl evidens, azt már nem is vesszük észre, az láthatatlan marad; mert minden, ami "magától értetődik", lemondást jelent a megértésről.
Ne ijedjenek meg attól, hogy csak az zajlik a színpadon, ami a cselekmény és a jellemek megértéséhez feltétlenül szükséges. Itt nem színeznek ki semmit. Díszletből és jelmezből csak annyi lesz, amennyi nem felesleges. A fő szempont: a kevesebb több. Minden bizonnyal rá fognak jönni az egyes részletek dramaturgiai funkciójára, történelmi vagy éppen társadalmi jelentésére. Az összefüggéseket önök szuggesztió és szájbarágás nélkül is ki fogják következtetni. Józanság, érdeklődés és nyitottság szükséges mindössze. Tessék bátran kritizálni, vitázni. Részvéttel, együttérzéssel nem megyünk semmire. Itt nevethetnek a sírókon, és sírhatnak a nevetőkön. Hiszen önök, mint ennek a kornak az emberei, igényt tartanak rá, hogy működésbe hozzák kombinatív képességüket.
Ha minderre hajlandóak, cserébe maximális szabadságot és igazi kulináris színházat kapnak. Szórakozni fognak. Gyönyörködnek és elmerülnek a részletekben. Vigyázzanak, mert érzelmeik, a helyzetek feszültsége elsodorják. Várja önöket az artisztikum és a teatralitás világa.
